Térj Istenhez!
"Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról, miért halnátok meg" (Ez 33,11).
A héber szógyök, amelyet itt és általában a "gonosz"-ra használ, jelenti az ifjúkori elbizakodottságot, amelynek gyökere az Istentől távol levő, távolodó szív és ÉN. Sehol nem tűnik ez olyan élesen ki, mint a hívő családok ifjainál, akik nem akarnak engedelmeskedni hívő szüleiknek. Pedig a szülők Isten elsőszámú küldöttei meg nem tért gyermekeik felé. A "Gonosz" itt kezdi a maga rontó munkáját, megrontja a gyermekeket, engedetlenné teszi őket szüleik iránt, semmibe veszik szüleik szavát és az Igét is. Az engedetlenségre Isten úgy néz, mint a varázslás bűnére. Isten soha nem nézte és ma sem nézi el a gyermekek engedetlenségét, a felnőttekét sem. Aki a maga elgondolása szerinti úton jár, az mindig gonosz. Izráel történetében Élinek, a főpapnak a fiai járták a maguk erőszakos, erkölcstelen és gonosz útját. Hofni és Fineás erőszakkal elvették a Jahvenak való áldozatból bemutatás előtt a maguk részét. "Igen nagy volt azért az ifjak bűne az Úr előtt, mert az emberek megutálták az Úrnak áldozatát...". És hallotta Éli, "hogy az asszonyokkal hálnak, akik a gyülekezet sátorának nyílása előtt szolgálnak" (1 Sám 2,17 és 22b). Ezért Isten visszavonta az Áronnak és családjának adott ígéretét. Ha hűségesen jártak volna, maradhatott volna a főpapság. S mivel Éli "többre becsülte fiait" (1Sám 2,29b), tudta és nem akadályozta meg azokat (1Sám 3,13), elvette a főpapságot tőlük; meghalt egy napon a filiszteusok elleni harcban két fia, s az utánuk következő generációk; "...egész házadnépe férfikorban hal meg" (1Sám 2,33b). S mikor Élinek fiai halálát hírül vitték, hanyatt esett, nyakát szegte és meghalt (1Sám 4,18). A saját magad választatta gonosz útról hív Isten: "Térjetek vissza, térjetek vissza!" Csak az Isten hívásának való engedelmesség az egyetlen és teljes megoldás. Aki enged, visszatér, az nem hal meg. Isten szívének kérdése minden gonosz úton járóhoz: "Térj meg, miért akarsz meghalni?" Isten hosszútűrő még a gonosszal szemben is, mert az Úr Jézus Krisztus golgotai kereszthalála óta kegyelem van. A két rablógyilkos közül az egyik így szólt mellette függő társához: "És mi méltán (szenvedünk), mert mi a mi cselekedeteinknek méltó jutalmát kapjuk" (Lk 23,41), és mondta Jézusnak: "Uram, emlékezzél meg énrólam, mikor eljössz a Te királyságodba". Jézus válaszolt: "Bizony mondom neked: Ma velem leszel a paradicsomban" (Lk 23,42-43). Isten ilyen irgalomban és kegyelemben gazdag, a megtérő gonosz embernek a "méltán" megérdemelt büntetés helyett örök életet, kegyelmet ad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése