Jézus Krisztus keresztje alatt
A kép az Úr Jézus Krisztus megfeszítésekor lejátszódott történet egy részletét eleveníti meg.
Sokan állottak a kereszt alatt, s mindenki valami módon viszonyult az ott történtekhez!
Izráelből - a földi választott népből - egy valaki nézett fel a keresztre; ajkát egy gúnyos kérdés hagyta el: "Ha Isten Fia vagy, szállj le most a keresztről" (Mt 27,40). A főpapok és írástudók is erre buzdították Jézust. A latrok is ugyanazt hányták a szemére (Mt 27,47b).
Három különböző élethelyzetben levőt látunk: a névtelen zsidó cinikusan, a főpapok és írástudók irigységből és tudatlanságból, a latrok pedig szorultságukban mondták: "Ha Isten Fia vagy..." Lehet a körülmény bármilyen, a hitetlenség mindig így szól: "ha".
Izráel képviselője a kereszt egyik oldalán állt, de nem ismerte fel, hogy Ő az, Aki ószövetségi előképekben kijelentetett. Nem hiába jövendölte Ézsaiás próféta: "...és néztünk reá, de nem volt ábrázata kívánatos... nem törődtünk Vele!" (Ézs 53,2b-3b). Izráel megmaradt "a kételkedésben", a hitetlenségben és Isten kitörte őket.
A kereszt másik oldalán állt a kivégző osztagot vezénylő római százados. Neki sem jegyezte fel a Biblia a nevét. Sok mindent látott és hallott. Látta a sokaságot, magatartásukat. Hallotta, amit szemére hánytak. Látta és olvasta a kereszt feliratát: "A názáreti Jézus a zsidók királya". A zsidó nép képviselői előtte levizsgáztak: ezt tették királyukkal. Hallotta cinikus csúfolódásukat, kételkedő megjegyzésüket. Hallotta a kereszten az Úr Jézus Krisztus imáját azokért, akik ezt cselekedték vele: "Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek" (Lk 23,34). Látta, hogyan szenvedett némán, senkit nem vádolva. Ezt látva így szólt: "Bizony, Isten Fia volt" (Mt 27,54).
Hallotta a két gonosztevő beszélgetését - az egyik szidalmát, a másik beismerő vallomását: "Az Istent sem féled-é te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! És mi ugyan méltán; mert mi a cselekedetünknek méltó büntetését vesszük; ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett". És mondta ez a lator Jézusnak: "Uram, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a te királyságodba".
A római századosban az események láttára valami történt. Szívében bizonyosságot kapott. S aki szívében hiszi, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, annak élete van (Jn 20,31).
A kereszt ma is két oldalra választja a világot: a nem hívő gúnyolódó szemlélőre és a feltekintő bűnösre, aki Isten gyermekévé válhat.
A kép az Úr Jézus Krisztus megfeszítésekor lejátszódott történet egy részletét eleveníti meg.
Sokan állottak a kereszt alatt, s mindenki valami módon viszonyult az ott történtekhez!
Izráelből - a földi választott népből - egy valaki nézett fel a keresztre; ajkát egy gúnyos kérdés hagyta el: "Ha Isten Fia vagy, szállj le most a keresztről" (Mt 27,40). A főpapok és írástudók is erre buzdították Jézust. A latrok is ugyanazt hányták a szemére (Mt 27,47b).
Három különböző élethelyzetben levőt látunk: a névtelen zsidó cinikusan, a főpapok és írástudók irigységből és tudatlanságból, a latrok pedig szorultságukban mondták: "Ha Isten Fia vagy..." Lehet a körülmény bármilyen, a hitetlenség mindig így szól: "ha".
Izráel képviselője a kereszt egyik oldalán állt, de nem ismerte fel, hogy Ő az, Aki ószövetségi előképekben kijelentetett. Nem hiába jövendölte Ézsaiás próféta: "...és néztünk reá, de nem volt ábrázata kívánatos... nem törődtünk Vele!" (Ézs 53,2b-3b). Izráel megmaradt "a kételkedésben", a hitetlenségben és Isten kitörte őket.
A kereszt másik oldalán állt a kivégző osztagot vezénylő római százados. Neki sem jegyezte fel a Biblia a nevét. Sok mindent látott és hallott. Látta a sokaságot, magatartásukat. Hallotta, amit szemére hánytak. Látta és olvasta a kereszt feliratát: "A názáreti Jézus a zsidók királya". A zsidó nép képviselői előtte levizsgáztak: ezt tették királyukkal. Hallotta cinikus csúfolódásukat, kételkedő megjegyzésüket. Hallotta a kereszten az Úr Jézus Krisztus imáját azokért, akik ezt cselekedték vele: "Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek" (Lk 23,34). Látta, hogyan szenvedett némán, senkit nem vádolva. Ezt látva így szólt: "Bizony, Isten Fia volt" (Mt 27,54).
Hallotta a két gonosztevő beszélgetését - az egyik szidalmát, a másik beismerő vallomását: "Az Istent sem féled-é te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! És mi ugyan méltán; mert mi a cselekedetünknek méltó büntetését vesszük; ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett". És mondta ez a lator Jézusnak: "Uram, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a te királyságodba".
A római századosban az események láttára valami történt. Szívében bizonyosságot kapott. S aki szívében hiszi, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, annak élete van (Jn 20,31).
A kereszt ma is két oldalra választja a világot: a nem hívő gúnyolódó szemlélőre és a feltekintő bűnösre, aki Isten gyermekévé válhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése