Új kezdete –
útkészítéssel
2018 - Áhítat,
2018. október 31. szerda ,
: Farkas névnap van .
Születésnap és
Névnapjukat ünneplőknek sok Boldogságot kívánok!
Hét témája: Megújulás
Ézs 43,11–21
Istennel újat kezdeni mindig izgalmas és mindig
biztonságos. Akkor is, ha közben fejünkre szakad az ég.
„Én, én
vagyok az ÚR, rajtam kívül nincs szabadító. Én mondtam meg, hogy
megszabadítalak, én hirdettem, nem valami idegen isten. Ti vagytok a tanúim –
így szól az ÚR –, hogy én Isten vagyok. Ezután is csak én leszek! Nincs, aki
kezemből kiragadjon, ha én cselekszem, ki másíthatja meg? Ezt mondja az ÚR,
megváltótok, Izráel Szentje: A ti érdeketekben küldök Babilonba, letöröm az
összes zárat, a káldeusok pedig jajveszékelnek. Én, az ÚR vagyok a ti
szentetek, Izráel teremtője, a ti királyotok. Ezt mondja az ÚR, aki utat
készített a tengeren, ösvényt a hatalmas vízen át, aki hagyta, hogy
kivonuljanak a harci kocsik és lovak, a hadsereg és a harcosok, és most ott
feküsznek, nem kelnek föl többé, elaludtak, elhamvadtak, mint a mécses: Ne a
régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem,
most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában,
a sivatagban folyókat fakasztok. Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak
engem, a sakálok és a struccok is, mert vizet fakasztok a pusztában és folyókat
a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek, a népnek, amelyet magamnak
formáltam, hogy hirdesse dicséretemet.”
Magyarázat
Isten adhat
elénk célokat, amelyekhez nem vezetnek utak. Ő nem aggódik ezen, mivel ő maga
az út, ha vele tartunk, nem kerülünk útvesztőbe. Népének is azt magyarázza,
láthatták, „sivatagot” teremtett a tengernyi víztömeg közepén, hogy száraz
lábbal keljenek át az ígéret földje felé (nem) vezető úton, ne aggódjanak, a
fordítottja sem okoz problémát neki: folyókat fakasztani a sivatagban, hogy ne
kelljen száraz torokkal elpusztulniuk a pusztában. Átéltünk már hasonló csodát
Istennel? Nem mindennap történik velünk ilyesmi. Még azt hinnénk, Isten a
szolgánk. Ami természetfeletti, nem válhat természetessé számunkra sem. De
azért nem csak arra a (talán) régi csodára mutogathatunk, amit valamikor
tagadhatatlanul (vagy már el is bizonytalanodtunk benne?) átéltünk Istennel, mert
ő előrefelé tekint, újat készít! Nem lesz túl kellemes, mert nem az a célja,
hogy jól érezzük magunkat (úgy elkényelmesednénk és elcsatangolnánk mellőle),
nem lesznek oázisok 100 méterenként. Utunkon forrón fog tűzni a nap, a szél
szemünkbe hordja a homokot, délibábok csalogatnak a kietlenbe, fölemésztődik
utolsó erőnk is, megkérdőjelezzük, hogy egyáltalán törődik-e velünk Isten
(miért engedi a szenvedésünket?), amikor egyszer csak átéljük a csodát: életünk
sivatagos pusztaságának közepén vízre lelünk. Akkor, amikor már senki sem
tudott rajtunk segíteni: csak Isten!
(Szommer
Hajnalka)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése