AKI ODAADTA
Egy
gyermeknek volt - az Írás szerint -
öt
árpakenyere és két hala,
amennyiből
ötezren ehettek
még
mielőtt leszállt az éjszaka.
A
tanítást hallgathatta ő is
a
többiekkel a tenger mellett.
Ráfüggesztette
csillogó szemét
a
Mesterre, és - adnia kellett.
Hogy
aztán ámuló lélekkel
számolni
se tudja: mennyivé lett
az a
két hal, s az öt kenyér.
De a
csodát nem Ő vitte véghez.
-
Űrhódító távlatunkból nézve
se múlt
még el a csodák világa,
ma sem,
bárha minden utcasarkon
ott a
világ automatája,
és
kínálja tetszetős csomagban
éhség
ellen a sok édességet;
S amíg
egyre csak fizetünk érte,
mindenünk
elfogy. Elfogy az élet.
Pedig
tudjuk a lelkünk mélye-mélyén:
Senki
sem jött üres tarisznyával,
Öt
kenyerünket és két halunkat
Mindegyikünk
elhozta magával.
Igaz,
ez önmagunknak csak annyi,
hogy
szűkösen is alighogy elég.
Ám
egyszerre elkezd szaporodni
ha
megtanul adni is a kéz...
De az
út az „enyém“ tudatából
éppen
ez a bizonyos keskeny út,
melyre
oly fenntartással lépünk,
s a
lábunk alól oly sokszor kifut...
Mégis, ahol
ilyesmi történik,
oda
gyűlnek az éhes emberek.
-
Áldott legyen, aki odaadja
a két
halat és öt kenyeret.
Lukátsi Vilma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése