Béküljetek meg az Istennel
"Béküljetek meg az Istennel!" (2Kor 5,20b).
Ez Isten kérése minden bűnös, istentelen ember felé. Az emberen múlik egyedül, hogy megbékél-e. Isten a maga részéről elrendezte és elkészítette a lehetőséget mindenki számára.
Isten előbb, örök időknek előtte eltervezett mindent, elrendelte eleve az Ő Fiát (1 Pt 1,20a), és a Bárány megöletett e világ alapítása előtt (Jel 13,8b). "És hallottam az Úr szavát, aki ezt kérdezte: Kit küldjek el, és ki megy el nekünk? Én pedig mondtam: Itt vagyok én, küldj el engem!" (Ézs 6,8). "És azt mondtam: ímé megyek, a könyvtekercsben írva van felőlem, hogy teljesítsem a Te akaratodat; ez az én gyönyörűségem, én Istenem, a Te törvényed keblem közepette van" (Zsolt 40,8-9). "Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az Ő Fiát" (Gal 4,4), és a betlehemi mezők felett hangzott az angyali szó: "békesség e földön" (Lk 2,14). És Ő itt e földön engedelmesen járt Atyja akaratában, és engedte Magát megfeszíttetni, mert Istennek, az Atyának tetszett, hogy "Ő általa békéltessen meg mindent magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének vére által; Ő általa mindent, ami csak van akár a földön, akár a mennyekben" (Kol 1 ,20), és így lett "Ő a mi békességünk" (Ef 2, 14a). "Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által", "minthogy Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot úgy, hogy a Bárány vére érdeméért nem tulajdonítja nekünk a mi bűneinket" (2Kor 5,18-19). Ezt Jézus Krisztus szerezte és adja, ezt senki nem veheti el. S mindenkié ez a békesség, aki hisz Jézus Krisztusban.
S aki nem hisz Benne, az mondhatja, hogy "békesség, békesség és nincs békesség" (Jer 6,14). Sem az istenteleneknek (Ézs 48,22), sem a hitetleneknek (Ézs 57,21) nincs békességük, mert a bűn miatt, Isten előbb vagy utóbb kiadja őket a fegyvernek, éhségnek vagy döghalálnak (Ez 14,12-24).
"Isten békessége minden emberi értelmet felülhalad" (Fil 4,7a).
"Béküljetek meg az Istennel!" (2Kor 5,20b).
Ez Isten kérése minden bűnös, istentelen ember felé. Az emberen múlik egyedül, hogy megbékél-e. Isten a maga részéről elrendezte és elkészítette a lehetőséget mindenki számára.
Isten előbb, örök időknek előtte eltervezett mindent, elrendelte eleve az Ő Fiát (1 Pt 1,20a), és a Bárány megöletett e világ alapítása előtt (Jel 13,8b). "És hallottam az Úr szavát, aki ezt kérdezte: Kit küldjek el, és ki megy el nekünk? Én pedig mondtam: Itt vagyok én, küldj el engem!" (Ézs 6,8). "És azt mondtam: ímé megyek, a könyvtekercsben írva van felőlem, hogy teljesítsem a Te akaratodat; ez az én gyönyörűségem, én Istenem, a Te törvényed keblem közepette van" (Zsolt 40,8-9). "Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az Ő Fiát" (Gal 4,4), és a betlehemi mezők felett hangzott az angyali szó: "békesség e földön" (Lk 2,14). És Ő itt e földön engedelmesen járt Atyja akaratában, és engedte Magát megfeszíttetni, mert Istennek, az Atyának tetszett, hogy "Ő általa békéltessen meg mindent magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének vére által; Ő általa mindent, ami csak van akár a földön, akár a mennyekben" (Kol 1 ,20), és így lett "Ő a mi békességünk" (Ef 2, 14a). "Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által", "minthogy Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot úgy, hogy a Bárány vére érdeméért nem tulajdonítja nekünk a mi bűneinket" (2Kor 5,18-19). Ezt Jézus Krisztus szerezte és adja, ezt senki nem veheti el. S mindenkié ez a békesség, aki hisz Jézus Krisztusban.
S aki nem hisz Benne, az mondhatja, hogy "békesség, békesség és nincs békesség" (Jer 6,14). Sem az istenteleneknek (Ézs 48,22), sem a hitetleneknek (Ézs 57,21) nincs békességük, mert a bűn miatt, Isten előbb vagy utóbb kiadja őket a fegyvernek, éhségnek vagy döghalálnak (Ez 14,12-24).
"Isten békessége minden emberi értelmet felülhalad" (Fil 4,7a).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése