Milyen más, ha valaki újjászületik!
Tessék jobban megfigyelni azt a két férfit a képen! Nem két férfi, hanem egy férfi. Ugyanaz a férfi kétféle állapotában. Az első képen bekötött szemmel látjuk. Tulajdonképpen nem is veszi észre a kötést, hisz sötétségben van. A vak szemeit felesleges bekötni, úgysem képes látni. Aki vaknak született, soha nem tudja elképzelni azt a színes, megkapó világot, amelyet mi látunk.
Az ember szellemileg vaknak születik, nincs benne fogékonyság Isten dolgai iránt. Csak a földi dolgok körében él, amit lát, azt hiszi. E világ istene nem is szeretné, ha többet látna. Mindig lásson egy kicsit maga elé, hogy egyet lépni tudjon, a többivel ne törődjön. A legtöbb ember nem is törődik. Mi lesz azután? Sokaknak furcsa ez a kérdés. Miért kell ezzel egyáltalán foglalkozni?
A másik képen ugyanezt az embert látjuk - újjászületett állapotában. Eltűnt a kötés, minden világos, minden fénylik. Boldogan felfelé néz, és lát is, most lát csak valójában mindent. Isten világosságot gyújtott a szívében, felismerte Jézus Krisztus arcán Isten dicsőségének ragyogását. Egészen más ember lett. Ezt azonnal észrevette a környezete is. Az emberek általában nem örülnek, ha a környezetükben valaki másforma mint ők, más a véleménye, más az élete, más a tapasztalata. Vannak, akik gunyorosan legyintenek: "Milyen bolondság! Meg kell várni, míg elmúlik". Mások esetleg ellenzik, vannak, akik titokban irigylik ezt a békességet, ezt a boldogságot. Van, aki úgy gondolja, az ilyen embert alaposan ki lehet használni.
De mit számít mindez Krisztus kifogyhatatlan gazdagságához képest! "Mindezekben felettébb diadalmaskodunk Az által, aki minket szeretett. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Isten szeretetétől, mely a mi Urunk Jézus Krisztusban van" (Róm 8,37-39).
Tessék jobban megfigyelni azt a két férfit a képen! Nem két férfi, hanem egy férfi. Ugyanaz a férfi kétféle állapotában. Az első képen bekötött szemmel látjuk. Tulajdonképpen nem is veszi észre a kötést, hisz sötétségben van. A vak szemeit felesleges bekötni, úgysem képes látni. Aki vaknak született, soha nem tudja elképzelni azt a színes, megkapó világot, amelyet mi látunk.
Az ember szellemileg vaknak születik, nincs benne fogékonyság Isten dolgai iránt. Csak a földi dolgok körében él, amit lát, azt hiszi. E világ istene nem is szeretné, ha többet látna. Mindig lásson egy kicsit maga elé, hogy egyet lépni tudjon, a többivel ne törődjön. A legtöbb ember nem is törődik. Mi lesz azután? Sokaknak furcsa ez a kérdés. Miért kell ezzel egyáltalán foglalkozni?
A másik képen ugyanezt az embert látjuk - újjászületett állapotában. Eltűnt a kötés, minden világos, minden fénylik. Boldogan felfelé néz, és lát is, most lát csak valójában mindent. Isten világosságot gyújtott a szívében, felismerte Jézus Krisztus arcán Isten dicsőségének ragyogását. Egészen más ember lett. Ezt azonnal észrevette a környezete is. Az emberek általában nem örülnek, ha a környezetükben valaki másforma mint ők, más a véleménye, más az élete, más a tapasztalata. Vannak, akik gunyorosan legyintenek: "Milyen bolondság! Meg kell várni, míg elmúlik". Mások esetleg ellenzik, vannak, akik titokban irigylik ezt a békességet, ezt a boldogságot. Van, aki úgy gondolja, az ilyen embert alaposan ki lehet használni.
De mit számít mindez Krisztus kifogyhatatlan gazdagságához képest! "Mindezekben felettébb diadalmaskodunk Az által, aki minket szeretett. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Isten szeretetétől, mely a mi Urunk Jézus Krisztusban van" (Róm 8,37-39).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése