Áldott,szép napot kívánok!

Igésképeim

Napi áhítat

Ma Február 29. Hétfő, napja van.

Az elutasítás következménye


Olvasmány: Mt 11,20–24

Jézus visszautasítása a legnagyobb vétek önmagaddal szemben is, mert az igazi világból maradsz ki.
„[Akkor azokat a városokat, amelyekben legtöbb csodája történt, feddeni kezdte, mert nem tértek meg:]21„Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, régen megtértek volna zsákban és hamuban! 22Sőt mondom nektek: Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. 23Te is, Kapernaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig fogsz levettetni! Mert ha Sodomában történtek volna azok a csodák, amelyek benned történtek, megmaradt volna a mai napig. 24Sőt mondom nektek, hogy Sodoma földjének elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.”

Magyarázat:
Isten türelme hosszú, de nem végtelen. Ha egy szülő minden esetben következmények nélkül hagyja gyermeke engedetlenségét, nemcsak következetlennek, de egy idő után hiteltelennek is hat. A kegyelmi idő – kinek mennyi – egyszer le fog járni, és ha valaki egész életén keresztül tudatosan ellenállt Istennek, azt gondolván, hogy nincs szüksége Jézusra, az elkövette a létező legnagyobb bűnt. Jézus arról beszél egy alkalommal, hogy „ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot soha”. Mi az az egyetlen bűn, amely soha nem bocsáttatik meg? A kegyelem visszautasítása. Ezt nevezi Jézus a Szentlélek káromlásának. A legsúlyosabb, megbocsáthatatlan vétek tehát Jézus visszautasítása. És bár Isten szeretete hatalmas, a saját hitelessége és szentsége megköveteli, hogy ne csak az engedelmességnek, de az engedetlenségnek is legyen következménye. Belegondolni is félelmetes, hogy azok a városok, amelyeket Jézus megfedd, mennyire elutasítóak lehettek, ha Szodománál is súlyosabb büntetést helyez kilátásba számukra a Megváltó. Ha ezeket a sorokat olvasod, az azt jelenti, hogy még nem késő alázattal leborulni, és elfogadni a kegyelmet, de talán ma Jézus figyelmeztetése neked szól: ha nem fogadod el a kegyelmet, az a legsúlyosabb vétek, amit ember elkövethet.

(Bacsó Benjámin)

Keresztény versek

Felébredt föld

Eloszlott a köd, a nap kisütött.

Lerúgja fehér paplanját a föld.

Nyújtózik, ásít, dermedt ráncai

szomjasan isszák tavasz illatát,

s lassan szépülnek, simulnak tőle.

Rá sem ismerni már a vén földre!

Egy évet megint fiatalodott,

fiatal kedve kitavaszodott.

Fiatal kedvvel szép ünneplőt ölt,

melyet nem ölt csak tavasszal a föld.

Hű szemmel néz az ég tükrébe,

s könnyűlten sóhajt, megelégedve,

mert a jóságos, mosolygó vén nap

úgy látszik, neki is szépet mutat.

Barna testében megpezsdül a vér:

új nedvet szállít minden kis gyökér,

izeg-mozog már minden kis kukac,

együtt ujjongják: jön, jön a tavasz!

Kitárul a föld ölelő karja,

minden ízében a tavaszt várja.

Egy napsugáron hipp-hopp, itt terem,

ruhája libben erdőn, réteken,

s hóvirágot, ibolyát tűz kacagva

szerelmes föld friss zöld-selyem hajába.

Oláh Lajosné, 1954, március.

(Ige és élet c. kötetből)

Tavasz

Egyszer lesz egy örök tavasz,

Mikor, mint vándormadarak,

Hazatérünk…

Akkor, minden mi múló, szertefoszlik,

Minden felhő, köd, homály eloszlik,

Országok, hatalmak összeomlanak;

Királyok, vitézek porba hullanak.

A világ recsegve ropogva összetör

És hatalmasak menekülnek a bíró elől.

Akkor, mikor mindenki reszketni fog,

Te, Isten kegyelméért ezt mondhatod:

„Nem rám, Uram, hanem, Fiadra tekints,

Nekem semmi jogom, érdemem nincs.”

Akkor, mikor mindenki félni fog,

Te örülsz, mert Krisztus kezében van a jog.

Ha ma, még hullámok, viharok fenyegetnek

És gondok, próbák bánatok majd elnyelnek:

Tavasz jön, ne csüggedj, aztán aratás,

Már közeledik a számadás.

Tekints fel az égre, és ne feledd

Hogy egyszer lesz egy örök tavasz,

Mikor, mint vándormadarak

Hazatérünk.

(Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

Ébredés

Egy rügy vagyok az élet fáján,

Melyet kinyitott a napsugár.

Varázs-szavára lepattant a zár,

Meghasadt a rút, kemény kéreg,

Szívembe költözött az élet

És lett világosság az éjszaka után.

Egy rügy vagyok… melyből levél

És gyümölcs kell legyen… Aki reám néz,

Szálljon új illat, béke szívébe

Láttassék rajtam a művészi kéz.

Kell, hogy lehulljon a virág,

És magam megtagadva legyek termés,

Hogy szolgáljam és építsem a fát.

Egy rügy vagyok… és nagyra kell nőjek

Virágomból méhek vigyék a tápot,

Árnyékomban vándorok pihenjenek,

Madarak találjanak fészket a fán.

És ezért, kell hogy táplálkozzam

Az élet vizéből, és tovább adjam

Azt, mi nekem is ingyen futott.

Egy rügy vagyok… és ha felettem fellegek szállnak,

Tudom, csak esőt hoznak, javamra válnak.

Most szeretet-sugárban fürdik a lelkem,

Szél viszi messze boldog énekem,

Csak itt maradjak, a fához kötve,

Tarts itt Uram, és ez elég nekem.

Egy rügy vagyok… és egyszer, jól tudom,

Lehull majd a gyümölcs, a levél.

Elmúlik majd minden fájdalom.

És elalszom csendben, Atyám ölén.

Ő felébreszt majd egy reggelen

Mikor már minden harc elpihen.

Angyal-énekkel dicső hazámba vezet.

Hol, nekem Ő már helyet készített.

(Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

Tavaszi dal

Széttört bilincsét csörgeti

a kis patak,

hab-ajkai himnuszt Feléd

kiáltanak.

Ifjú erdőn, a most fakadt

zöld lomb alól,

ezer madár halleluját,

neked dalol.

A réteken szűz ajkaival

ezer virág

trónodhoz ontja álmatag

illatdalát.

Ezer rajongó napsugár,

fény-óceán,

hőn, lángolón ujjong Feléd,

dicső Atyám!

Dicső templommá változott

a végtelen,

hol minden szív Téged dicsér,

nagy Istenem!

(Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

Dicséretek

A Szív vagy Istenem,

Átlüktetsz mindenen;

Át sok-sok kis dalon,

S a csillagtáboron.

Te vagy Uram, a Csend,

A halhatatlan Rend.

Elzúg a harc zaja,

Örök a csend dala.

Te vagy Uram, a Szentség,

Szeplőtlen, tiszta Fenség.

Én füstös lámpafény,

Bűnöknek éjjelén.

Te vagy, Uram, a jóság,

Kezedbe nyílnak rózsák.

Ha orcád rám ragyog,

Zengő tavasz vagyok.

Keresztély énekek

Keresztély énekek

Hatalmas Úr, Mindenható vagy 

Hatalmas Úr,
Mindenható vagy,
Mindig igazad van.
Amit a szem nem lát,
Amit a fül nem hall,
Azt adod nekünk.

Legyőzte halálod a sírt,
Uralkodsz,
Nincs nagyobb nálad,
Nevedben mi is győzünk,
Jessuah,
Nincs nagyobb nálad.

Itt vagy velünk,
Pártunkat fogod,
Utat készítesz,
Mit nem is reméltünk,
Ez fel nem fogható,
Ó Szabadítónk.

Legyőzte halálod a sírt,
Uralkodsz,
Nincs nagyobb nálad,
Nevedben mi is győzünk,
Jessuah,
Nincs nagyobb nálad.

Itt vagy velünk,
És utat mutatsz,
Sose hagysz el minket,
Mert hű és igaz vagy,
Értünk küzdesz,
Tárt karokkal vársz,
Sebeidnek helye,
Életünkért váltság.

Legyőzte halálod a sírt,
Uralkodsz,
Nincs nagyobb nálad,
Nevedben mi is győzünk,
Jessuah,
Nincs nagyobb nálad. 2x

Jessuah,
Nincs nagyobb nálad. 2x

Rád vár a szívem –

Rád vár a szívem,
Lelkem sóvárog,
Szemem téged keres,
Arcod hadd lássam. 
Csak rád gondolok,
Jézus, neved olyan szép,
Karom kinyúl feléd,
Hogy érintselek.

Hívsz most: jöjj hozzám,
És én futok hozzád,
Szeretettel töltöd meg,
Életem,
Szívemet megnyugtatja
Érintésed,
Jézus tölts be teljesen,
Imádlak, Uram.

Közel vagy hozzám,
Mikor rád vágyódom,
Kérlek hallgass meg,
Rá-ád van szükségem.

Vonj magadhoz most,
Én csak erre várok.
Szeretettel töltöd meg,
Életem,
Szívemet megnyugtatja
Érintésed,
Jézus tölts be teljesen,
Imádlak

Hívsz most: jöjj hozzám,
És én futok hozzád,
Szeretettel töltöd meg,
Életem,
Szívemet megnyugtatja
Érintésed,
Jézus tölts be teljesen,
Imádlak, Uram.

Sóvárogva vár a teremtés

Sóvárogva vár a teremtés,
Vágyik teljesen megérteni,
És Te mindig bölcsen válaszolsz,
Az élet szavával,
Bőségesen.

Dicsőséged körbevesz minket,
Hűséged mindenki láthatja,
Csodáidon elmélkedünk,
Terveidet nekünk leleplezed,
Ha mi veled járunk,
Utad követjük.

Ég s föld,
Ragyog a Te fényedben,
Ég s föld,
Felemeli a nevedet,
Jézus!
Te vagy az út,
Te vagy az út.

Szerető kezed munkáját látjuk,
Új remény, béke, tőled van mindez,
Kiárasztottad kegyelmedet,
Kitártad kezeid,
Így láthattuk,
Véred értünk kifolyt,
Hogy megszabadíts.

Ég s föld,
Ragyog a Te fényedben,
Ég s föld,
Felemeli a nevedet,
Jézus!
Te vagy az út,
Te vagy az út.

Na na na na na na
Jézus
Na na na na na na
Te vagy az út,
Na na na na na na
Jézus
Na na na na na na

Ég s föld,
Ragyog a Te fényedben,
Ég s föld,
Felemeli a nevedet, 2x
Jézus!
Te vagy az út,
Te vagy az út.

                                                 

Napi áhítat

Ahol nincsenek előre fenntartott helyek

Ma Február 28. Vasárnap, Elemér napja van.

Hét témája: Máté evangéliuma

Olvasmány: Mt 11,1–19

A Krisztus mellett meghozott döntés nélkül senki sem mehet az Isten országába.

„Amikor Jézus bevégezte a tizenkét tanítvány útbaigazítását, továbbment onnan, hogy tanítson és igét hirdessen a városokban.  Amikor pedig János a börtönben hallott Krisztus cselekedeteiről, ezt üzente neki tanítványaival:  „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”  Jézus így válaszolt nekik: „Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok:  vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium,  és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.”  Amikor azok elmenőben voltak, elkezdett Jézus beszélni a sokaságnak Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni?  Ugyan miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? Hiszen akik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak.  De hát miért mentetek ki? Prófétát látni? Azt láttatok, sőt - mondom néktek -, prófétánál is nagyobbat.  Ő az, akiről meg van írva: Íme, én elküldöm előtted követemet, aki elkészíti előtted az utat.  Bizony, mondom néktek: nem támadt asszonytól születettek között nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála. Keresztelő János napjaitól mostanig a mennyek országa erőszakot szenved, és az erőszakosok igyekeznek hatalmukba keríteni.  Mert minden próféta és a törvény János idejéig prófétált.  És ha akarjátok, fogadjátok el, ő Illés, aki eljövendő volt.  Akinek van füle, hallja!”  „De kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlók azokhoz a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és ezt kiáltják a többieknek:  Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok; siratót énekeltünk, és nem gyászoltatok.  Mert eljött János, aki nem eszik, és nem is iszik, és ezt mondják: Ördög van benne!  Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és ezt mondják: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja! De cselekedetei által nyert igazolást a bölcsesség.”

Magyarázat

Amikor Jézus eljött a földre, egészen újszerű társadalmi látást hozott: nála nem az számított, hogy ki hova született, ki mit ért már el az életben, még csak nem is az, hogy ki mennyi bűnt követett már el élete során. Egyetlenegy dolog számított: az alázat. Hiszen ha valaki alázattal közelített felé, elismerve, hogy vagyonától, társadalmi rangjától vagy külső megítélésétől függetlenül szüksége van a megbocsátásra, az sosem távozott megválaszolatlan kérdésekkel. Így volt ez a dúsgazdag Zákeus, az elismert Nikodémus, vagy a Szentlélek kitöltetése után a befolyásos etióp kincstárnok esetében. Ugyanakkor Jézusnál nem volt pozitív előítélet sem: attól még, hogy Keresztelő Jánost rokoni szálak fűzték Jézushoz, ráadásul éppen az ő érkezését készítette elő, neki is meg kellett értenie és el kellett fogadnia, hogy Jézus a megváltó. Krisztus természetesen bátorítóan és egyértelműen válaszol a kissé megingott Jánosnak, de a sokaság számára megjegyzi, hogy döntés nélkül még Keresztelő Jánosnak sincs foglalt helye a mennyországban. Így van ez ma is, hiszen hiába élünk hétmilliárdan a földön pontosan ennyiféle helyzetben, biztos pozíciója senkinek sincs a mennyek országában.

(Bacsó Benjámin)

Igésképeim

Angyalainak parancsolt....

Angyalainak parancsolt....

"...megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon." (Zsoltárok 91:11)

Egy misszionárius minden két hétben elment a városba, hogy gyógyszerellátmányt vételezzen a kis vidéki kórháznak, ahol szolgált. 

Egyik ilyen útján látott két embert, akik az utcán verekedtek. Az egyik súlyosan megsérült, ezért a misszionárius megállt, ellátta a sebeit, és beszélt neki Isten szeretetéről. Aztán továbbindult
hazafelé, és éjszakára a dzsungelben táborozott le. Amikor két héttel később ismét a városba ment, egy férfi közelített felé, ugyanaz, akin legutóbbi utazása alkalmával segített. A férfi ezt mondta: "Tudtam,
hogy pénz és gyógyszerek vannak nálad, ezért a bandám követett a táborodig, és azt terveztük, hogy megölünk, hogy hozzájussunk a pénzhez és a gyógyszerekhez. De éppen amikor rád akartunk támadni, azt láttuk, hogy huszonhat fegyveres őr van körülötted." A misszionárius így felelt: "Nem, ez lehetetlen. Én egyedül voltam." A férfi tovább erősködött: "A többiek is látták. Meg is számoltuk őket.". Hónapokkal később, amikor a misszionárius elmondta ezt a történetet az otthoni gyülekezetében, egy férfi félbeszakította: "Pontosan mikor is történt
ez az eset?" Amikor a misszionárius megmondta a pontos napot, a férfi elcsodálkozott. Ezt mondta: "Pontosan akkor, amikor ott Afrikába éjszaka volt, itt nálunk reggel volt, és én furcsa, sürgető kényszert éreztem arra, hogy imádkozzam érted. A késztetés olyan erős volt, hogy felhívtam pár embert, hogy jöjjenek el a gyülekezetbe, és imádkozzanak velem. Kérlek, hogy akik aznap itt imádkoztatok velem, most álljatok fel!"

A misszionárius megszámolta őket: huszonhatan voltak. Pontosan annyian, mint a fegyveres őrök. Mert valóban igaz: "megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon".

Keresztény versek

Mint a gyermekek

- Sohse legyek én gazdagabb,

mint kicsinyeink, ha játszanak.

Vidáman kezdik el.

Korlátlan a hitel.

Az egyik vesz, a másik árul.

A pénzt bokorról, fárul

ingen szedik, hisz ezerszámra nő.

„Mondja, kérem” – kérdi a kis vevő –

„Egy kiló vajnak mi az ára?

Mibe kerül a friss saláta? –

de ugye, nem várat sokáig?”

S a kereskedő úgy látszik

rosszul számol, vagy téved itt-ott,

mert most elkér ezer forintot,

s ugyanannyi kilóért újra

tíz fillért kér egy óra múlva.

De Mária, a kis vevő, ezen

sohse csodálkozik egy percet sem.

Erszényét újra tölti pénzzel,

jármin-, vagy orgonalevéllel.

Nincs ár, mely zavarba hozná,

s nem fél, otthon mit szólnak hozzá.

Bizony, sohse legyek gazdagabb,

mint kicsinyeink, ha játszanak.

Mindegyik gondtalan, vidám,

s úgy nő nekik a pénz a fán.

Ha meg is nőttünk, ne mernénk mi

ugyanilyen gondtalanul élni?

Égi  Atyánk kezéből szüntelen

ezernyi áldás nekünk nem terem?

Ha mindent sokkal gyermekibben vennénk,

mindennap sokkal boldogabbak lennénk!

Túrmezei Erzsébet

Ott van az Úr!        

Mikor vad orkán zúg körülötted

S védőn nem áll senki mögötted.

Lelkedben sikolt a félelem

Vesztedet látva a bősz tengeren:

Ne állj meg a tornyosuló árnyban.

Pihenhetsz biztos menvárban.

Evezz bátran a gyenge sajkán.

Mert a vizek túlsó partján:

   Ott van az Úr!

Aggasztanak majd sötét fellegek?

Kínokkal töltik meg kebledet?

Gondok zuhataga ömlik rád?

Elfojtva minden reményszikrád?

Csak fel a fejjel, testvérem,

Bármily nagy gond és bánat érjen.

Bízzál! A felhőn túl derűs nap van!

Veszélyek között minden bajban

   Ott van az Úr!

Ó, nem szabad remegned gyáván

Az élet küzdelmeit látván.

Ha gondok súlya rád nehezül,

Emlékezz, nem hordod egyedül.

Jézus segít a kereszthordozásban,

Részesülsz te támogatásban.

Te csak a kisebb terhet viseled.

Mikor a kereszted a legnehezebb

  Ott van az Úr!

Ha összeomlik ezernyi terved

Melyből az élethez kedvedet nyerted;

Csalódások pörölyként érnek,

Véget vetve hitnek reménynek,

Ne roskadj, ne csüggedj a porba

Ne állj a kétkedők táborába.

Mert ha legtöbb reményed vesz el,

A romok között áldó kézzel

   Ott van az Úr!

Csak tarts ki hűen Jézus mellett

Építsd a hont, a jobbat-szebbet,

Légy lelkes munkása Uradnak

Ha bért most érte nem is adnak.

Ha összeroskadsz erőtlenül

És félsz hogy lelked elmerül,

Vigyázz, hogy hited megmaradjon,

Mert, hogy neked ki erőt adjon,

   Ott van az Úr!

S ha bevégzed futásodat,

Ne hallja senki sírásodat.

Hisz a halál már nyereséged,

Csak meg nyitja a kaput néked.

S ha örök hajnalban ha új fény támad,

Köszöntheted majd üdv-hazádat.

Örülj hát e lét elmúlásán,

Mert túl a sírnak éjszakáján

   Ott van az Úr!

   Betkó János.

Isten védő kezén            

Félelem, gond nélkül

boldogan élhetünk,

Isten védő kezén

pihen az életünk.

Mért aggódunk mégis?

Mért gyötör félelem?

Hisz Istennél jobban

nem szeret senki sem!

Ő még azt is védi,

ki szent nevét bántja:

szíve bűnbánatát

türelmesen várja.

Szánó szeretete

mindenkit betakar,

mert nem elveszteni:

megmenteni akar.

Bizalommal mehet

Hozzá minden ember.

Mentő szeretete

Mélyebb, mint a tenger.

         Pecznyik Pál

Keresztény énekek

Arcra borulok

Nyitva áll a mennyei hely
Ahol jelenléted vár rám
Ez a hely az irgalomé
Mégis hódolattal lépek Hozzád

És én arcra borulok
Mert a fényed rám ragyog
És én arcra borulok
Dicsőséged rám ragyog

Nincs olyan a mennyben, mint Te
Hozzád hasonló a földön nincsen
Mindenek Királya vagy, 
Íme, meghajlok előtted

És én arcra borulok
Mert a fényed rám ragyog
És én arcra borulok
Dicsőséged rám ragyog

Dicsőséged járjon át, dicsőséged járjon át
Jöjj most közénk jó Atyánk
Vágyunk Rád

Dicsőséged járjon át, dicsőséged járjon át
Szent Lelked töltsd ki ránk
Várunk Rád

Ébredj fel, alvó

Refrén:
Ébredj fel, alvó, a mély álmodból
És Krisztus ragyog rád
Támadj fel ember a halálodból
És Krisztus ragyog rád

Bár egykor szívedben volt a sötét
most az Úr fénye tiéd
Ragyogjon hát teljes világosság
az Úrtól mindig reád!

Refrén:
Ébredj fel, alvó, a mély álmodból
És Krisztus ragyog rád
Támadj fel ember a halálodból
És Krisztus ragyog rád

Jóság és békesség töltsön be ma
Mindig az Úr előtt járj
Vezessen Szentlelke, és Őt csodáld
Mindenben, amit csodálsz

Refrén:
Ébredj fel, alvó, a mély álmodból
És Krisztus ragyog rád
Támadj fel ember a halálodból
És Krisztus ragyog rád

Az idő megy, és az Úr oly közel
Vigyázz, ha jön a sötét
Használd ki perceit, jó sáfár légy
Jutalmad nyerd el, ne félj

Refrén:
Ébredj fel, alvó, a mély álmodból
És Krisztus ragyog rád
Támadj fel ember a halálodból
És Krisztus ragyog rád

 Megváltód előtted áll

1. Ha majd a nappal véget ér, a sötét árnyak éje kél, Előtted minden újjá lesz, meglátod ez csak a kezdet. A rejtett múltra fény derül, a kérdésre válasz kerül, Kegyelmed aki most nem vett, akkor a bánat késő lesz.

Refr.Most Megváltód előtted áll, sebes keze kinyújtva már! A választás terajtad áll, a kárhozat, vagy élet vár. Most Megváltód előtted áll, sebes keze kinyújtva már!

2. Az elmúlás mind közelebb és szívet nyugtát nem leled, A félelem késtségbe ejt, a gond és bú magába rejt. A kárhozat félelme űz, a soha el nem alvó tűz. Szíven szúr a felismerés, amit tettél, az mind kevés.

3. Egyedül éled életed, neked nem kellet Istened, A számadás napja jön, balján kinek kell majd ülnöd? Epesztő szomoj, emésztő láz, a valóságra majd felráz. Hiába mondod: Mit tettem?! Hová lett örök életem?!