ILYEN
EGYSZERŰ?!
A kis
csavart beillesztik a gépbe,
És ott a
helyén végzi küldetését.
Nem
gyötri gond és nem kísérti kétség:
- Mire
való az életem?
Csak
szolgál egyszerűen, csendesen.
Ilyen
egyszerű lenne az egész?
*
„Mi
leszel?” A gyermek szemedbe néz:
„Kocsis!”
„Cukrász!” „Repülő!” „Katona!”
S
bearanyozza ezt a büszke tervet
a szülők
mosolya.
Ők is
szövögetik a terveket
Ha
gyermekükre néznek.
Álmodnak
róla
Nagyot,
szépet, sokat.
Álmaik
fenn járják a csúcsokat,
De a
valóság és az akarat
Annyiszor
a mélyben marad.
Míg
egyszer a kérdés felébred,
S
döngetni kezdi a szívünk falát:
Miért is
élek? Tudnám legalább!
Hol a
cél? Hol az értelem?
S
boldog, aki elér a felelethez
Mert az
Istennek terve van velem!
*
Szívemben
ezzel a szent felelettel
Megállok
színed előtt, Istenem.
Valaminek
terveztél engem.
Te
segíts azzá lennem!
Ha
kiáltásnak, ha simogatásnak,
Akármi
másnak,
Bocsásd
meg, hogy dacoltam, lázadoztam,
És
segíts engedelmesen
Terveidbe
simulni mostan!
Illeszd
helyére kicsiny csavarod!
Szolgál
csendesen, ahol akarod:
Ahová
rendeli az alkotó,
Örök isteni kéz.
És ott a
helyén álmélkodik rajta:
Ilyen
egyszerű mégis az egész?!
Túrmezei
Erzsébet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése