Emlékezés
Uram, ha meg
nem lellek téged,
még ifjú
évek hajnalán,
éltem
gondok, keserűségek
félelmek
lánca lesz csupán.
De így a
földi vak borúba
Ég
fényét küldötted nekem
s láttam
kezed ezerszer újra
segítni hűn,
kegyelmesen.
Erő s Isten
ha nem lett volna :
én, gyönge,
hogy szabadulok?
A földre
verve, megtaposva
meg tán
sohasem gyógyulok!
De nem,
kezed lenyúlt én értem,
és minden
fáradság, veszély
sasszárnyakat
ragasztott nekem,
könnyen
repültem ég felé...
S most, hogy
látom öreg szemekkel
két hű kezed
hogy hordozott:
égharmatjával,
szent Igével
jó s rossz
napon megitatott:
Tudom, ha
eljő is halálom,
fénylő
hazába felvezet...
Szelíd
elalvás... édes álom
paradicsomba
ébredek.
Csia Lajos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése