„AZ ÉN EMLÉKEZETEMRE”…
Eljött az idő, betelt a pohár,
Jézus haldoklik fönn a Golgotán.
Fáradt ajkáról hét szava hallik,
Aztán a szent fő csendben lehajlik,
Mária, szent fia
Újabb szavára vár.
Néma, sötét a táj…
A keresztfán halkan suttogja a szél:
„Emberek, a Mester többé nem beszél!”
Ártatlan volt az isteni Bárány,
Emberi bűnért fizetett drágán.
Mily nagy áldozat, megtette mégis.
Szerető szívéhez jövök én is.
Átszegzett keze,
Kihullott szent vére
A szeretet jele,
Vétkeimnek bére.
A keresztfán halkan suttogja a szél:
„Tengersok bűnödtől megtisztít e vér.”
Íme, a kenyér, töltve a pohár,
Jézus Megváltónk velünk vacsorál:
Adjuk szívünket hála fejében,
Tisztán, örömmel,
Néki egészen.
Krisztus keresztjéhez
Kegyelmért megyünk,
Kérünk óh, Szentlélek,
Jöjj és maradj velünk.
A keresztfán halkan suttogja a szél:
„Aki Énbennem hisz, ha Meghal is, él!”
Emericus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése