Napi áhítat- A lopás hatása az egész népre

A lopás hatása az egész népre

2018 - Áhítat, 2018. szeptember 24. hétfő, Gellért, Mercédesz névnap van.

Születésnap és Névnapjukat ünneplőknek sok Boldogságot kívánok!

Hét témája: A nyolcadik parancsolat

Józs 6,16 – 7,1.10–15

Vannak lopások, amelyek egy egész közösséget, rokonságot képesek megmérgezni.

„Amikor hetedszer fújták meg a papok a kürtöket, ezt mondta Józsué a népnek: Kiáltsatok, mert nektek adja az Úr a várost! Átok terhe alatt ki kell irtani a várost, az Úré az mindenestül! Csak a parázna Ráháb maradjon életben mindazokkal együtt, akik a házában vannak, mert elrejtette a követeket, akiket kiküldtünk. Hozzá ne nyúljatok a kiirtandókhoz, különben rátok száll az átok; el ne vegyetek semmit a kiirtandókból, mert átkot hoztok Izráel táborára, és szerencsétlenségbe döntitek! Az összes ezüstöt és aranyat meg a réz- és vastárgyakat az Úrnak szenteljétek, azok az Úr kincstárába kerüljenek. Ekkor kiáltani kezdett a nép, és megfújták a kürtöket. És amikor meghallotta a nép a kürtzengést, hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a kőfal leomlott. A nép pedig bevonult a városba, mindenki egyenest előre, és elfoglalták a várost. Kardélre hánytak, kiirtottak mindent, ami a városban volt: férfit és nőt, ifjat és öreget, marhát, juhot és szamarat. A két férfinak pedig, akik kikémlelték azt a földet, ezt mondta Józsué: Menjetek be annak a parázna nőnek a házába, és hozzátok ki onnan őt és minden hozzátartozóját, ahogyan megesküdtetek neki! Bementek tehát az ifjú kémek, és kihozták Ráhábot, apját, anyját, testvéreit és minden hozzátartozóját. Kihozták egész nemzetségét, és elhelyezték őket Izráel táborán kívül. A várost pedig mindenestül fölperzselték. Csak az ezüstöt és az aranyat meg a réz- és vastárgyakat tették az Úr házának a kincstárába. A parázna Ráhábot, apja háza népét és minden hozzátartozóját azonban életben hagyta Józsué. Letelepedett Izráelben, és ott él mind a mai napig, mert elrejtette a követeket, akiket Jerikóba küldött kémkedni Józsué.
Abban az időben mondta ezt az átkot Józsué: Átkozott legyen az Úr előtt az az ember, aki hozzáfog, hogy fölépítse ezt a várost, Jerikót! Elsőszülöttjére rakja le az alapját, és legkisebb fiára állítsa föl kapuit!
Az Úr Józsuéval volt, és elterjedt a híre az egész országban.
De Izráel fiai hűtlenül bántak a kiirtásra rendelt dolgokkal, mert a Júda törzséből való Ákán, Karmí fia, Zabdí unokája, Zerah dédunokája elvett a kiirtandó dolgokból. Ezért föllángolt az ÚR haragja Izráel fiai ellen.
Az ÚR azt felelte Józsuénak: Kelj föl! Miért fekszel ott, arccal a földre borulva? Vétkezett Izráel, megszegték szövetségemet, amelyre köteleztem őket, mert elvettek a kiirtásra szánt dolgokból, ellopták, és titokban a holmijuk közé tették. Azért nem tudtak megállni Izráel fiai ellenségeikkel szemben, és azért futamodtak meg ellenségeik elől, mert utolérte őket az átok. Nem leszek többé veletek, ha nem pusztítjátok ki magatok közül a kiirtanivalót! Kelj föl, szenteld meg a népet, és ezt mondd: Szenteljétek meg magatokat holnapra! Mert így szól az ÚR, Izráel Istene: Kiirtanivaló van közötted, Izráel! Nem tudtok megállni ellenségeitek előtt, amíg el nem távolítjátok magatok közül a kiirtanivalót. Jöjjetek ide reggel törzsenként. Abból a törzsből, amelyet sorsvetés útján megjelöl az ÚR, jöjjenek ide a nemzetségek. Abból a nemzetségből, amelyet megjelöl az ÚR, jöjjenek ide a családok. Abból a családból, amelyet megjelöl az ÚR, jöjjenek ide a férfiak. Akit azután kiirtandónak jelöl ki, azt meg kell égetni mindenével együtt, mert megszegte az ÚR szövetségét, és gyalázatos dolgot követett el Izráelben.”

Magyarázat

Miért olyan súlyos Ákán tette? Hiszen ő csak egyetlen tagja volt Izrael népének, és amit elvett, az elenyésző lehetett a hadizsákmány egészéhez képest.
A bűnös természet igyekszik a vétket jelentékteleníteni. Lehet valamit csínynek, hibánat, botlásnak nevezni, attól az még bűn. Gyakran igyekszünk szavainkkal tompítani a tettek súlyát. Másként értékeljük, ha valaki elsajátít, eloroz, elcsen vagy esetleg elemel valamit. A lényegi történés azonban nem változik, bárhogy is nevezzük: elvette, ellopta.
Ha egy közösség tagjaiként veszünk részt valamiben, nem csak a magunkkéi vagyunk. Tettünk a közösség tette is, következményeit a közösség egésze is hordozza. Még ha azonnal ez nem is érvényesül, ám „egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti” (Gal 5,9).
Lelkünk sóvárgása, a bensőnkben ébredő kívánságaink olykor erősen sodornának a bármi módon való megszerzés felé. Vagy-e annyira elkötelezett a veled közösségben lévők felé, hogy már csak miattuk is ellenállj a késztetésnek?

(Hajnal Zoltán)