Véres szonettek
(szemelvények)
Ó, hol vagy, szív hőse, ki nemesen
fölkelsz, s szavad a hadnak: „ÁLLJ!” –
vezényli?
Légy ősz bölcs, vagy virágzó büszke
férfi,
mindegy, csak szólj már, hogy „elég
legyen!” –
s világhős leszel! Ellenségeden
így győzz: testvéri jobbod nyújtva
néki.
Hó zászlód tűzd a rőt romok fölé ki!
S kell-e, hogy végső lehelleteden
alább ne add? Végig kell-e tusáját
a két erőnek vívnia vadul,
míg táncuk a serpenyők föl-le járják,
s a pusztítás gátat nem tudva dúl?!
Ez büszkén tűzi fel győzelme szárnyát,
s a vesztes mérlege a mélybe hull...
S ha a pokol dühének vége lett,
valóban megvalósul majd a béke,
a gyűlölet magának lesz a fékje,
s biztonság lesz úr a fortély felett?
Az igazság kapja a főhelyet?
Lesz jog? Telik-e bőven majd kenyérre?
Fegyver, bilincs elenyészik-e végre?
Kap-e ember s munka becsületet?
Tisztulást lelünk-e fürdő vizében?
Gőg alázattá, és könyörület
képévé válik az önzés szerényen?
S paranccsá lesz a hármas szeretet?
Vagy jaj, százszor jaj – a bosszú
nevében –
a vesztesnek, s nektek is, győztesek?
Jöjj vissza, béke, hát! A népeket
barátságos olajággal köszöntsed,
táplálj, vidámíts, pezsdítsd föl
erőnket,
s légy karban érc, és szívben lendület.
Oltsd ki a fajták közt a gyűlölet
fáklyáját, hogy ne lássunk soha többet
ifjú özvegyet, árvát, meg szülőket,
kik sírva sírnak holt fiúk felett.
Gyógyítsd sebünket, kárunkat töröld el,
vezéreld a nemzetek seregét
a cél felé, mely telve szép örömmel!
Vidd a népek diadalmenetét
a munka áldásos harcába! – jöjj el,
szeretet uralma, testvériség!
Hviezdoslav – Rónai György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése