Krisztus az élet
kenyere
A búzamag élete a csírájában van. Állandó, szakadatlan létének ez a raktárháza, és így ez az örök élet szimbóluma.
A magvakat kicsépelik, megőrlik, hogy az azokban levő élet másokhoz eljusson. A búza valóban feladja a maga életét, hogy mások élhessenek. Ezért hasonlítja az Üdvözítő a maga áldozatát a búzamag odaadó önfeláldozásához: "Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem" (Jn 12,24). Mielőtt életet nyerhetnénk, életnek kell feláldoznia önmagát értünk.
Az ember két világba tartozó teremtmény: földi és mennyei. Teste a föld porából formáltatott, de lelkét Isten a maga képmására teremtette. Mind a testét, mind a lelkét táplálnia kell, különben elpusztul. Földi táplálék kell az egyiknek, mennyeire van szüksége a másiknak. Isten szerető gondviselése megadja mindkettőt.
A búzáról megállapították természettudósok, hogy tartalmazza majdnem mindazt, amire a testnek szüksége van. így az Úr Jézus Krisztus is, mint mennyei kenyér, tökéletesen kielégít minket. "Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá" - mondja -, ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És ez a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet adok a világ életéért. Amiként elküldött engem az élő Atya, és én az Atya által élek, akként az is, aki engem eszik, él énáltalam. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, aki ezt a kenyeret eszi, él örökké" (Jn 6,51.57.58).
"Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint, amelyet közölt velünk minden bölcsességgel és értelemmel" (Ef 1,7-8).
A búzamag élete a csírájában van. Állandó, szakadatlan létének ez a raktárháza, és így ez az örök élet szimbóluma.
A magvakat kicsépelik, megőrlik, hogy az azokban levő élet másokhoz eljusson. A búza valóban feladja a maga életét, hogy mások élhessenek. Ezért hasonlítja az Üdvözítő a maga áldozatát a búzamag odaadó önfeláldozásához: "Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem" (Jn 12,24). Mielőtt életet nyerhetnénk, életnek kell feláldoznia önmagát értünk.
Az ember két világba tartozó teremtmény: földi és mennyei. Teste a föld porából formáltatott, de lelkét Isten a maga képmására teremtette. Mind a testét, mind a lelkét táplálnia kell, különben elpusztul. Földi táplálék kell az egyiknek, mennyeire van szüksége a másiknak. Isten szerető gondviselése megadja mindkettőt.
A búzáról megállapították természettudósok, hogy tartalmazza majdnem mindazt, amire a testnek szüksége van. így az Úr Jézus Krisztus is, mint mennyei kenyér, tökéletesen kielégít minket. "Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá" - mondja -, ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És ez a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet adok a világ életéért. Amiként elküldött engem az élő Atya, és én az Atya által élek, akként az is, aki engem eszik, él énáltalam. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, aki ezt a kenyeret eszi, él örökké" (Jn 6,51.57.58).
"Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint, amelyet közölt velünk minden bölcsességgel és értelemmel" (Ef 1,7-8).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése