Jézus
is volt hajléktalan!
Kinek e látható Világ, kezébe van,
Megváltó Urunk is volt már hajléktalan!
Az ő világa sem volt jobb, mint a mai,
nem volt hová, fáradt fejét lehajtani!
Egyszerűen járt ő, lábán sarut hordott,
Ő is átélt, mint mi, hajléktalan sorsot.
Ne bánkódj fölöttébb, hajléktalan barát,
bár mostohán bánik veled, néped, hazád.
Gazdagok, Lázárok voltak, ma is vannak,
s elnézik nyomorát, sok hajléktalannak.
Ok nélkül: oly sokszor, elítélik őket,
téllel közeledő, fagy elé nézőket.
A sok hajléktalan, aluljárókban él,
nincsen ágy alatta, fölötte nincs födél.
Jómódú lakói, ősi magyar honnak,
hajléktalanokra, csak alig gondolnak.
Pedig ők is, mint mi, magyarok, véreink,
egy vérből származunk, tehát testvéreink!
Ezért ne nézzük le, karoljuk fel őket,
otthon után vágyó, titkon könnyezőket.
Mért jutottak ide? Okát: ne firtassuk,
megsegítve őket, örömük láthassuk.
Irányukba soha, ne legyünk hidegek,
hajléktalanokban, Megváltónk didereg!
Ha egy hajléktalant, oltalmunkba vettünk,
Jézussal tettünk jót, ki meghalt érettünk!
Ám fel is támadott! Mivel halhatatlan,
közben jár érettünk, minden pillanatban!
Az új földön nem lesz gazdag, hajléktalan,
de még háború sem, béke: határtalan.
Pecznyík Pál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése