Panaszra mentem egyszer az Úrhoz.
Megmondtam Néki, mi a bánatom,
Hogy nehéz nekem a keresztem,
s a seb mit okozott: nagyon fáj, nagyon.
Hogy az én keresztem tán a legnehezebb,
mindenki könnyebb, egyik sem ily nehéz.
És szólt az Úr :
Jöjj, válassz magadnak egy másik keresztet
És elvezetett az Ő titkos mühelyébe.
Elégedetlen lelkem csodálkozott,
mikor az Úr elém sok keresztet rakott.
Az egyik szép volt mint a fehér márvány
A másik ezer szinben játszott, mint a
szivárvány.
Emennek hatalmas durva, kemény a fája,
Az Úr mosolyogva néz föl reája :
"Látod ? Ez az enyém." - mondta és
tovább vezetett,
aztán mutatott egy könnyű, kis keresztet.
"Ez!Ez lesz jó nekem!" Kiáltottam
én!
"Ezzel könnyen megyek az élet
ösvényén."
Nézem gyönyörködve, de meglepetten látom,
hogy az én nevem van ráírva a keresztre.
"Látod - mondá az Úr - mindig ez volt a
tied,
mind
közül a legkönnyebb, a legkisebb.
Mégis panaszkodol, mégis siránkozol.
Nézd meg az enyémet! Nézd meg a keresztem!
Nehéz, faragatlan, durva a fája, de én viszem.
Egész világ bűne nehezedik rája,
s meghalok rajta , Én az Élet Királya.
Bünöd az enyém lesz, nem kell tovább vinned.
csak egyedül Bennem, csak egyedül Bennem
kell hinned."
Most már együtt járunk, az Úr Jézus meg én,
Együtt
haladunk az élet ösvényén.
Mert Húsvéth Királya, a feltámadott Krisztus
Ő mondta nekem - " az egész világ
keresztjét
és bűnét magamra veszem
ha nehéz is nagyon, durva a keresztem,
halálig viszem.
/ ismeretlen szerzőtől /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése