A szív kevélysége
Mi emberek valamennyien álarcot hordunk. Ez néha kirívó esetekben nyilvánvaló lesz. Mindenki megdöbben, amikor az újságok olyan hírt hoznak, hogy valaki, akit csendes, rendes embernek, kiváló családapának ismert a családja, a környezete és a munkatársai is, közben jelentős összeget sikkasztott, vagy titokban lopni járt. A külső nem egyezett a belsővel. Többé-kevésbé valamennyien igyekszünk környezetünkkel szemben kedvező színben feltűnni, jobbnak, előnyösebbnek látszani.
Az ember azonban tulajdonképpen maga sincs tisztában önmagával. Nem csak kívülről nehéz belepillantani, hogy mi lakik belső világában, hanem sokszor mi magunk sem látjuk, hogy tetteink, cselekedeteink vagy indulataink mögött milyen hajlamok, belső erők állanak. A bűnbeesés óta az emberben a bűn munkálkodik. Pál apostol így ír erről: "Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem" (Róm 7,21). A bűn, a titkos ellenség ott lappang a szép külső, a gyönyörű pávatollak alatt, és az adott pillanatban megnyilvánul. Újra meg újra keserves kudarchoz vezet, ha ezzel nem számolunk. Pál apostol rájött, hogy hiába tudja, mi a jó, mi a helyes, mit kellene tennie, nem azt teszi, amit szeretne. A benne munkálkodó titkos ellenség, a bűn másként tesz. Hol van a megoldás? Vagy talán nincs kiút? Jézus Krisztus, Isten Fia azért jött el és halt meg, hogy akik Benne hisznek, új életet nyerjenek. Az új életet megelőzi a régi halála. És itt van a szabadulás útja. "Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is Vele. Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek neki az ő kívánságaiban" (Róm 6,7-8.11-12).
Mi emberek valamennyien álarcot hordunk. Ez néha kirívó esetekben nyilvánvaló lesz. Mindenki megdöbben, amikor az újságok olyan hírt hoznak, hogy valaki, akit csendes, rendes embernek, kiváló családapának ismert a családja, a környezete és a munkatársai is, közben jelentős összeget sikkasztott, vagy titokban lopni járt. A külső nem egyezett a belsővel. Többé-kevésbé valamennyien igyekszünk környezetünkkel szemben kedvező színben feltűnni, jobbnak, előnyösebbnek látszani.
Az ember azonban tulajdonképpen maga sincs tisztában önmagával. Nem csak kívülről nehéz belepillantani, hogy mi lakik belső világában, hanem sokszor mi magunk sem látjuk, hogy tetteink, cselekedeteink vagy indulataink mögött milyen hajlamok, belső erők állanak. A bűnbeesés óta az emberben a bűn munkálkodik. Pál apostol így ír erről: "Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem" (Róm 7,21). A bűn, a titkos ellenség ott lappang a szép külső, a gyönyörű pávatollak alatt, és az adott pillanatban megnyilvánul. Újra meg újra keserves kudarchoz vezet, ha ezzel nem számolunk. Pál apostol rájött, hogy hiába tudja, mi a jó, mi a helyes, mit kellene tennie, nem azt teszi, amit szeretne. A benne munkálkodó titkos ellenség, a bűn másként tesz. Hol van a megoldás? Vagy talán nincs kiút? Jézus Krisztus, Isten Fia azért jött el és halt meg, hogy akik Benne hisznek, új életet nyerjenek. Az új életet megelőzi a régi halála. És itt van a szabadulás útja. "Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is Vele. Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek neki az ő kívánságaiban" (Róm 6,7-8.11-12).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése