Élővíz utáni vágy!
Ne csodálkozzunk, ha sorra
ürülnek a templomok,
vasárnapról, vasárnapra,
ásítnak a padsorok.
Igére szomjazó lelkek,
szomjúsága, memaradt,
pedig élővízre vágyva
ültek, szolgálat alatt.
Az élővíz csatornája,
rég eldugult valahol,
s élővízre szomjazó nyáj,
vánszorogva, araszol.
Élővized csatornáját,
Urunk nyisd meg, minekünk,
alélt lelkünk felüdüljön,
csak Te tehetsz jót, velünk.
Kérve kérünk: áraszd reánk,
szent igéd hűs záporát,
felüdülve vonulhassunk,
lelki sivatagon át!
dicsőséges honunk felé,
hol öröklét vár reánk,
s abban : Fiad váltságáért,
hálaimát mond, a szánk.
Pecznyík Pál
Celldömölk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése