A szegény ember és a kecske
Volt egyszer egy nagyon gazdag ember. Az ifjú tanítványával
járta a világot. Közben mindegyre csak tanította, okította az ifjú tanítványát.
Egy este a hegyekben jártak, és rájuk
esteledett. Nem volt hol aludniuk. Nem messze megláttak egy rozzant házat.
Odamentek. Bekopogtak. Szállást és vacsorát kértek.
A gazda mondta nekik, hogy szívesen ad
vacsorát, de csak nagyon kevés és szegényes ételük van. Egy kis kecskesajt, egy
kis tejföl, meg egy kis túró. Szállást is csak a pajtában, a szénán tud adni
nekik, a kecske mellett. A gazdag ember azt mondta, hogy nem baj, örömmel
veszik ezt is, és nagyon köszönik. Vacsora közben a gazdag ember megkérdezte a
gazdát, hogy miből élnek, mit csinálnak.
– Van nekünk ez az egy szem kecskénk. Abból
élünk. Az asszony minden nap megfeji. A tejből túrót, tejfölt és sajtot készít.
Én meg minden nap lemegyek a városba, és a vásárban eladom őket a piacon.
– Jól meg lehet ebből élni? – kérdezte a
gazdag ember.
– Hát nem igazán. Rettentő szegények vagyunk.
Nincs semmink, csak a kecske, meg ez az egy helyiségből álló viskónk a pajtával.
Vacsora után nyugovóra tértek. A gazdag ember az ifjú tanítványával a pajtában
aludt, a kecske mellett.
Hajnalban nagyon korán felébresztette a
tanítványát, és mondta neki:
– Keljél gyorsan, és lökd bele a kecskét a
szakadékba!
– De mester! Hát hogy lökném már azt a szegény
kecskét a szakadékba? Ez mindenük. Semmi másuk nincsen. Ebből élnek!
– Ne vitatkozz velem! Amikor a tanítványom
lettél, megfogadtad, hogy mindig azt csinálod, amit én mondok Neked.
Mit volt mit tenni. Felkelt az ifjú tanítvány.
Kivezette a kecskét a pajtából. Aztán belelökte a szakadékba.
Ezután csendben elmentek.
Sok év telt el azóta.
A gazdag ember tanításainak köszönhetően mára
az ifjú tanítványból is nagyon módos ember lett.
De egész életében lelkiismeret furdalása volt
amiatt, hogy annak idején titokban a szakadékba lökte azt a szegény kecskét.
Így hát, egyszer csak gondolt egyet. Fogott
egy nagy szekeret. Telis-tele pakolta mindenféle földi jóval, ennivalóval,
ajándékokkal, meg még pénzzel is. Befogott elé két gyönyörű lovat. Aztán
felszekerezett vele a hegyekbe, hogy megkeresse a szegény embert, akinek a
kecskéjét annak idején a szakadékba lökte. Gondolta, hogy ezzel a szekérnyi
ajándékkal jóváteszi, amit annak idején tett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése