Hazafelé
Valaki azt
írta:
télben
is viruló
illatozó,
üde
rózsák az
emlékek.
Mennyi ilyen
rózsa
szépsége
ragyog rám
amikor a
megtett
útra vissza
nézek!
Mennyi
szívet-lelket
vidító
ajándék!
Mintha tél
idején
rózsakertben
járnék.
De mért
tartson fogva
gyönyörű
igézet,
amikor
százszor szebb,
ha az
emlékrózsák
kertjéből a
holnap felé nézek.
Rózsák
illatoznak
A tövises
úton,
amelyiken
jöttem,
De előttem
ragyog
az atyai
hajlék
Jézus vére
által
kitárt
kapuja,
s Krisztus
jár előttem.
Mögöttem
maradnak
rózsák és
tövisek,
utak és
emlékek...
Krisztus jár
előttem!
Őreá
tekintek.
Hazafelé
tartok
és előre
nézek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése