Mennyei só!
Só nem tudja, hogy ízesít, csak az, aki él
vele.
Az embernek nem esik jól, ha sótlan az étele.
Megszokottnak tűnik, ha mi, rendelkezünk e
kinccsel,
ám duzzogunk, bosszankodunk, ha otthonunkba
nincsen.
A sót is, mint más adományt, Urunk adta
minekünk,
ízessé tehessük vele, naponta az ételünk.
Isten népe: mennyei só, életet ízesíthet,
mert bűn miatt: egyre jobban romlik, bomlik az
élet!
Kevés itt a mennyei só, ízes lelki táperő,
hiányában nincs ébredés, lelki bomlás, egyre
nő.
Bűnünk miatt: már Édenben, megromlott az
életünk,
Ám jó Atyánk, szent Fiában, újra ízt adott
nekünk!
Atyánk kegyelméből mi is, ízesítő só vagyunk,
legyen ízes lelki élet ott, hol élünk és
lakunk.
A bűn –lepra egyre terjed, fertőz népet,
családot,
csak mennyei só menti meg romlástól, e
világot!
Jézus: áldott mennyei só, szent népedben légy
jelen,
könyörülj a sok millió, bűnbe merült, életen!
Lelked által, Te élj bennünk, ízesítő só
gyanánt,
A Golgotán, Te győzted le a sátánt, a bűnt,
halált!
Áldott Jézus, a menny ízét, Te hoztad le
minekünk,
hála, hogy azt országodban, megosztod majd
mivelünk!
Pecznyík Pál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése