ISTEN MADÁRKÁI
Isten
madárkái tovahagytak minket.
Verebek
lakják most fecskefészkeinket.
Isten
madárkái messze délre szálltak.
Fényes
napkeletig bizony meg se álltak.
Őket a hideg
tél utol se éri.
Röptüket
ragyogó napsugár kíséri.
Hozzánk
tavaszt hoznak, tőlünk nyarat visznek.
Csalóka,
szép ősznek egy percig se hisznek.
Istenem, ha
én is madárkád lehetnék,
zord, hideg
világban tavaszt hirdethetnék!
Milyen jó is
volna! Jöhetne hideg tél,
dermesztőn,
fagyosan fújhatna hideg szél:
messze délre
szállnék, addig meg se állnék.
Én Istenem,
bárcsak madárkáddá válnék!
Ó, adj nekem,
kérlek, boldog fecskeszívet,
napsugárral
teltet és Tehozzád hívet!
Adj nekem
hitszárnyat, könnyű fecskeszárnyat,
ha jön a
hideg tél, hogy Tehozzád szálljak,
szerető
szíveden puha fészket rakjak,
s örökkön
örökké Tenálad maradjak!
Túrmezei Erzsébet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése