Új nyelveken szólok
„Semmi sem új a nap alatt!” - így mondja az
Írás.
Nem emberi bölcsesség ez! Mennyei tanítás.
Beszélhetsz te bármily nyelven, az mégis a
régi,
Nem a hang új lejtésében igazol az „égi”!
Hirdess hazád nyelvén égi üdvösséget,
Kiálts tisztán és hangosan, és senki sem ért
meg!
Miért van az, ha a nyelved megváltást hirdeti,
Aki hallja, vállát vonja, idegen az neki!
Megtérés, kegyelem, üdvösség, bűnbánat,
Érthetetlen szavak ennek a világnak!
Úgy kezdődött, hogy Istentől „új teremtés”
lettem!
Az életem lett új „Benne”, nem pedig a
nyelvem!
És az új élettel új nevet is kaptam,
Mert a régit, az „ó-embert” a „keresztre”
adtam!
Az új nevem: „Isten fia”. Dicsőséges kezdet!
Soh’sem adott angyaloknak ilyen csodás nevet!
Új fül, új szem, új szív, megújult értelem!
Most az új nyelv, a mennyei, érthető lett
nekem.
Régi szavakat használok, de új, ahogy mondom!
Isten-imádat, dicséret, ez a legfőbb gondom!
Oh, ne lelkes érzelmekre épüljön hát hited!
Izgatott kiáltozással bukásod készíted!
Ha nem térsz eszedre, elveszted „kenyered”.
Az Igében csak az izgalmat keresed.
Ige bizonysága már nem elég neked:
„Érthetetlen, zavart beszéd” - ez lesz a te
jeled.
„Álomlátás, jelenések”, - visz érzelem hátán,
Elveszítve szilárd alapod, jól becsap a sátán!
Ha te új-teremtés lettél, akkor minden nemzet
Megérti az „új-nyelvedet”, mert az a
„SZERETET”!
Pócsy Gusztáv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése