Két
tarisznya
Két tarisznyát hord az ember,
egyet elől, egyet hátul,
elsőbe a szálkát gyűjti,
saját gerendáját hátul.
Vándorútján amint halad,
előre néz, hátra nem lát,
ezért hamar észreveszi,
mások szemében a szálkát,
Hátul, telve tarisznyája,
elkövetett sok bűnével,
s mivel nem látja: dicsekszik,
bűnfertőzött életével.
Bár jutna eszünkbe mindig,
ítélet két tarisznyája,
elsőbe, saját gerendánk,
hátsóba pedig a szálka.
Vessük ki, saját szemünkből,
a látást, gátló gerendát,
azután vegyük szemügyre.
mások szemében a szálkát.
Bár csak lenne okulásul,
minden szálka keresőnek,
Bíró elé kell állnia,
a gerenda felejtőnek!
Ezért míg e földön élünk,
tartsuk tisztán, szíveinket,
hogy Jézus az igaz Bíró,
üdvre, ítélhessen minket!
Pecznyík Pál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése