Keresztény vers- SIMEON

SIMEON 

(Lukács 2, 25-32)

Ősz már hajam, még meg nem halhatok,

térdem roggyan, még meg nem halhatok,

rest már fülem, még meg nem halhatok,

karom remeg, még meg nem halhatok,

tüdőm zihál, még meg nem halhatok,

fogytán erőm, még meg nem halhatok,

halni vágyom, de mégsem halhatok!

Hűséges Isten, hiszen Te ígérted:

Meglátom Őt, a régtől megígértet!

Közeledik egy kis falusi asszony,

hogy csecsemőt az Úrnak bemutasson.

    És látva lát

    az oly rég hályogos szem,

    és zeng az ének,

    és fénylik Jeruzsálem!

Gyermek felé nyúlnak a száraz karok:

Minden népre üdvösség fénye ragyog!

Láttam. Tudom, És nem hiába éltem.

Szolgád, Atyám,

bocsásd el békességben...

          Siklós József