Elmélkedés
Néztetek-e néha az ég
fele fel,
Láttatok-e szállni fellegeket el?
– Úgy szállnak az évek, úgy száll az idő,
Elröppen az élet s vissza soh’se jő.
Elröppen a felhő,
elviszi a szél,
Űzi, hajtja, tépi, akárhova tér.
Űz és hajt a sorsod s bárki fia légy,
Meggyötör az élet, akárhova mégy.
Láttatok-e néha nagy
fellegeket,
Láttatok-e könnyen, kisírt szemeket?
– Gondterhes az élet, szenvedés a lét,
Szenvedésben leljük az öröm jelét.
Csúf, kormos a felhő,
s mégis szép a hó;
Fájdalmas az élet, s élni mégis jó.
Kisírja a felhő fehér könnyeit,
Kisírja az ember drága gyöngyeit.
Láttátok-e néha, mily
örömben ég
Villámok után a szivárványos ég?
– Az élet öröme szivárvány csupán,
Fényjáték a súlyos küzdelem után,
Lehullnak a felhők,
bármilyen nagyok,
S hulló cseppjeikben szivárvány ragyog.
– Könnyeinkben élnek az örömeink,
Szenvedéseinkben a gyönyöreink.
Lehullnak a cseppek… s
új élet terem.
Virág nyílik minden száraz földteren.
Szétporlik e létünk, sírunkba jutunk,
De a síron át is felvezet utunk!
Mike Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése