Őszi
gondolatok
Harmincadik
esztendőmnek
ősze éri őszülő fejem.
Elmúlt a nyár. Vizsgálgatom:
hozott-e gyümölcsöt életem?
Halkan hangzik a bús
,,talán’’.
Nyugtalanság marja lelkemet.
Szándékaim jaj, de sokszor
nyargaló, esőtlen fellegek.
Ősz van megint a lomb
lehull,
s a könnyem is pereg csöndesen.
Visszanézve elveszített
lehetőségeim keresem.
Ha jön a tél, Uram, a
fagy
ne érjen el tépett szívemig.
Hadd higgyem még, hogy az időm
kihasználni kegyelmed segít.
Ne múljék el se nyár,
se tél
életemben terméketlenül.
Csak akkor álljak meg, ha majd
elhaló testem hidegre hűl.
Addig munkálkodnom
segélj,
adj, ó, adj erőt, kegyelmes Úr,
hogy lelkem – őszi lomb – ha hívsz,
hulljon nyugodtan: – kezedbe hull.
Gerzsenyi Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése