Emberi sors
Pörög az orsó, s az
élet fonala
lepereg gyorsan, mint száraz falevél.
Forró nyár után jön ősz, s hideg tél.
Álmatlan éjszakák, ködös hajnalok.
…Az ifjak nem is sejtik, milyen gazdagok.
Szép gyermekkor már
csak távoli álom.
Remeg a kéz, s a lépés tétova.
Hátadra sújt a kínok ostora.
Fogy a remény, s gyűlnek a bajok.
…Az ifjak nem is sejtik, milyen gazdagok.
De ki ma ifjú, ne
feledje el,
Felette is elsuhannak az évek,
És egyre halkul a vidám ének.
Sóhajjá válnak zengő dallamok
…Kik lélekben ifjak, csak azok boldogok.
Gerő Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése