Napi áhítat- Ne csinálj magadnak faragott képet!

Ne csinálj magadnak faragott képet!

2018 - Áhítat, 2018. augusztus 12. vasárnap, Klára névnap van .

Sok Boldogságot a Névnapjukat ünneplőknek!

Hét témája: A második parancsolat

2Móz 20,1–6

Az élő Isten dinamizmusa nem merevíthető bele egy statikus képbe.

„Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket:
Én, az ÚR vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.
Ne legyen más istened rajtam kívül!
Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem és megtartják parancsolataimat.”

Magyarázat

„Faragott képet csináltam magamnak!” – szoktuk mondani egy-egy kevésbé sikeres, félálomban elkövetett borotválkozás után az egyébként magyarázatra nem szoruló férfias sérüléseink láttán feltett kérdésekre. A most olvasott ige viszont nem tartozik a kifigurázható igazságok tartományába. Nem is az archaikus (ősrégi, őskori, elavul) korok jelenbe szivárgott, jól hangzó, de tartalommal már nem bíró közhelyeinek egyike. Hiszem, hogy élő ige. Ószövetségi gyökerei ellenére egyenértékű mindazzal, amit Krisztus szavaiban találunk. A lényege pedig a következő: ha az Isten azt jelenti ki, hogy „a tied vagyok, a te Istened vagyok”, akkor ott a birtokviszony nem a mi javunkra alakul. Vagy­is: nem vághatom zsebre az Istenemet, nem akaszthatom láncon a nyakamba, nem tehetem ki a vitrinbe, nem hordhatom az autóm visszapillantó tükrére akasztva. Mert hogy ő az enyém, az arról szól, hogy én vagyok az övé. Nem én határozom meg azt sem, hogy milyen az arcvonása, ő mondja meg, hogy nekem kell hozzá alakulnom. Ha vésőt, fűrészt veszek a kezembe, akkor tegyem inkább azért, hogy én formálódjam. Van egy könyv (Karl Frielingsdorf: Istenképek), amelyben ott találjuk a könyvelő-isten, a hajcsár-isten, a büntető bíró-isten vagy a démoni halál-isten képét. S ha ezek élnek bennünk, hogyan szabadulhatunk meg helytelen elképzeléseinktől? Hogyan ismerkedhetünk meg az igazi Istennel? A jó hír ma reggel az, hogy Isten a maga lényegét képes megmutatni, és meg is teszi. Egy eseményben, egy másik emberben, a történelem és az egész világ bonyolult, mégis kristálytisztán róla tanúskodó rendszerében. Amit pedig róla leginkább tudnunk kell, Krisztus Jézus arcában, lényében, szavaiban, tetteiben megismerhető. Ha ezt szemléljük, az istenképünk nyomán mi formálódunk azzá, amivé Isten minket álmodott. Lelkileg, szellemileg egészséges, őszintén és mélyen benne bízó emberré.

(Beke László)