FÉNYBEN
Most messze vannak gondok,
viharok…
Most süt a Nap és éltet a
fény,
S az életünknek kéklő tengerén
Nem futnak le a fénylő
csillagok:
Mert éltet a fény.
Messzire tűnnek puszták és
hegyek…
Csak egy a vágy: a fénynek
élni ma!
S a Fény Urához repül az ima,
Ki intve szól, hogy hálás is
legyek,
Ha éltet a fény.
Mert van, ki nem láthatja a
sugárt,
Amit szétszór a csodás
égi-test,
Ki melegséget csak épp
érezhet,
De szemében nem fejleszt a
bezárt
Fény, áldott meleget.
Ha lesüt reánk Isten sugara
És látja szemünk, érzi a
szívünk,
Lángoljon fel az égig a
hitünk!
S bízón tekintsünk az új, nagy
tavaszba,
- Mienk a fény!
Kárász
Izabella
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése