KIÁLTÁS A MÉLYBŐL
Isten, áldd meg a magyart
bánattal, sírással,
önmagára ösmerő,
keserű látással,
poklos voltára való
reádöbbenéssel,
hogy kiáltva keressen:
Istenem, hol késel?
Szánd meg, Isten a magyart!
Tekints sok sebére!
Siess, hiszen elalél,
úgy buzog a vére!
Sebeiből patakok,
folyamok erednek.
Érezze már erejét
irgalmas kezednek!
Szánd meg, Isten, a magyart!
Kifosztott, szegény lett.
Legyen a Te koldusod,
ösmerős szegényed.
Eztán, Uram, egyedül
Te ajtódra járjon.
Minden égi-földi jót
Te kezedből várjon.
Áldd meg, Isten a magyart,
a félig halottat,
hogy éledjen, újuljon,
mint a Te áldottad.
Lába nyomán ez a föld
virulva szépüljön!
Keze nyomán romokon
új világ épüljön!
Életére ragyogjon
égi békességed,
örök húsvéti öröm!
Azért kérünk Téged:
Áldd meg, áldd meg a magyart
bánattal, sírással,
halál útját tagadó
hozzádfórdulással!
Túrmezei Erzsébet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése