Szeresd hazád!

Szeresd hazád!

Szeresd hazád, ezt a földet!
Sokszor hullt rá véred, könnyed.
Ha sújtott ínség ostora,
nem ő volt hozzád mostoha.

Szeresd hazád, ezt a földet!
Tőled nem is kíván többet.
Kenyeret, húst, vizet adott,
éhen halni sosem hagyott.

Szeresd hazád, ezt a földet,
benne folyót, hegyet, völgyet!
Vigyázz rá, mint két szemedre,
mint a saját életedre!

Szeresd hazád, ezt a földet,
hol magyar szó égre törhet,
Istennek adj érte hálát,
s tedd benne azt, ami vár rád!
Pecznyík Pál, 1989.