Magyar miatyánk!

Magyar miatyánk!

Mi Atyánk ki öröktől vagy, s trónolsz a világ felett,
hisszük, szavad alkotta meg ősi magyar nemzetet!
Te örökké a mennyben laksz, mi földi néped vagyunk,
szenteltessék meg szent Neved, hangzik ajkunkon szavunk.

Jöjjön el a Te országod, amely dicső és örök,
nincsen abban bűn, sötétség, csak dicső fény, s örömök.
Legyen meg szent akaratod, mert Te jót akarsz nekünk,
bárcsak volna hálás érte mindennap az életünk. 

Öröm, béke, mint a mennybe, bár úgy volna földön is,
szívünkben ne kapna helyet, ami gonosz, mi hamis.
Mindennapi kenyerünket Te naponta megadod,
lelki kenyeret is kínál megterített asztalod. 

Bocsássad meg bűneinket, mert naponta vétkezünk,
bizony, ritkán kulcsolódik imádságra két kezünk.
Nem könnyű megbocsátani azoknak, kik bántanak,
bár tudnánk szeretni őket akkor is, ha ártanak.

Ne vígy minket kísértésbe, mert kísérthetők vagyunk,
olyan sokszor - balga módon - kísértőre hallgatunk.
szabadíts meg a gonosztól, mert az orvul less reánk,
hogy elvegye békességünk és mennyei koronánk!

Urunk tied a menny hona, mely örökké megmarad,
a mi hazánk véges, múló, mely a vég felé halad.
A hatalom is a Tied, dicsőséges Istenünk,
Bocsáss meg, ha olyan sokszor, hatalomra tör szívünk. 

Urunk tied a dicsőség, másnak soha nem adod,
aki dicsőségre vágyik, azt Te egykor, megrovod.
Örvend szíved, ha naponta trónod elé térdelünk,
meghallgatod imádságunk, szívből jövő ámenünk.
Pecznyík Pál,