Látom Őt, amint leroskad
Keresztjétől erőtlenül.
Sebeiből vére csordul,
S az út porával elvegyül.
Majd újból fölkel, s lépni kezd,
Hosszú az út a Golgotáig…
De a kereszt nagyon nehéz,
Nem bírja azt el odáig.
Hiába csattan az ostor,
Ütése nem ad új erőt.
A kereszt súlya újból csak
Megtörten földre sújtja Őt!
Cirénei Simon is csak
Nagy lihegve vonszolja azt.
A nehéz kereszt homlokán
Verejtékpatakot fakaszt.
Mert a kereszt nagyon nehéz.
Mindig nehéz. Kín, gyötrelem,
Tövis, méreg, sötét átok
Másoknak is, nem csak nekem.
Azért hát, én jó Istenem,
Színed elé azért megyek,
Ne engedd meg soha azt, hogy
Másoknak keresztje legyek!
Békefi Pál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése