Ahol
az egy, igaz Istent nem ismerik
2018 -
Áhítat, 2018. augusztus 18. szombat, Ilona névnap van .
Sok Boldogságot a Névnapjukat ünneplőknek!
Hét témája: A második parancsolat
ApCsel 17,16–34
Ahol sötétség van, beszélj a világosságról! Ahol halál
van, ott beszélj az életről!
„Miközben Pál Athénban várta őket,
háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal. Nap
mint nap vitázott a zsinagógában a zsidókkal és a hozzájuk csatlakozott
istenfélőkkel, a főtéren pedig azokkal, akiket éppen ott talált. Néhány
epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele. Némelyek ezt kérdezték: Mit
akarhat ez a fecsegő mondani? – mások ezt mondták: Úgy látszik, hogy idegen
istenségek hirdetője – mivel Jézust és a feltámadást hirdette. Ekkor
megfogták, az Areopágoszra vitték, és megkérdezték tőle: Megtudhatjuk-e, mi az
az új tanítás, amelyet hirdetsz? Mert amint halljuk, idegen dolgokkal
hozakodsz elő, szeretnénk tehát megérteni, hogy miről is van szó.Az athéniak és
a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket, mint azzal,
hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak.
Pál ekkor kiállt az Areopágosz közepére, és így szólt: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek. Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből, hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjon az egész föld színén, meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs messzire egyikünktől sem, mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: „Bizony, az ő nemzetsége vagyunk.”
Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség.A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.
Amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: Majd meghallgatunk erről máskor is. Pál ezután eltávozott közülük. Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá, és hívővé lett: közöttük az areopágita Dionísziosz is, egy Damarisz nevű asszony és velük együtt mások.”
Pál ekkor kiállt az Areopágosz közepére, és így szólt: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek. Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből, hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjon az egész föld színén, meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs messzire egyikünktől sem, mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: „Bizony, az ő nemzetsége vagyunk.”
Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség.A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.
Amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: Majd meghallgatunk erről máskor is. Pál ezután eltávozott közülük. Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá, és hívővé lett: közöttük az areopágita Dionísziosz is, egy Damarisz nevű asszony és velük együtt mások.”
Magyarázat
Egy kis athéni városnézés még nem ártott
meg senkinek. A város gyönyörű, kedvesek az emberek, az időjárás több mint
remek; hol akkor a hiba? Ott, hogy vannak emberek, akik tovább látnak az
orruknál. Meglátják azt, ami már nemcsak eltűrt, hanem elfogadott, semmi
szokatlant, felkavarót nem jelent. A világ távoli tájain járva amúgy is az az
ember érzése, hogy más emberek, más kultúra, más vallások, nem kell ezzel
nekünk foglalkoznunk. Érdekes, szép, része a világörökségnek, élvezzük hát a
látványt! Kevés a mi korunkban azok száma, akik Krisztus féltő szeretetét merik
hirdetni egy stadionba szervezett látványos keresztény koncerten kívül is.
Mondjuk ott, ahol a lelket megrendítő, felháborító események zajlanak. Ez
lehet az „útszél”, amiről Jézus példázata beszél. De lehet egy iskolai
közösség, a család vagy munkahely is. Mert mai világunk erről szól: nem lehet
nem meglátni a kort jellemző bálványokat. Egy darabig mérgelődünk, morgolódunk,
szörnyülködünk miattuk, majd beadjuk a derekunkat. Olyan kevés a hiteles és
bátor, ráadásul hiten és meggyőződésen alapuló kiállás az igazság mellett! Ezt
azért hangsúlyozom, mert támadni persze lehet valamit, de azzal még nem
oldottunk meg semmit. Szerzünk helyette néhány örök haragost, békíthetetlen
ellenséget. Pál miközben vitázott, Krisztust hirdette. Olyan erővel, hogy nem
lehetett nem meghallani. Erre van mai is szükség. Felháborodásunkban is
elmondhatjuk Krisztus evangéliumát.
(Beke László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése