ÉZSAIÁS
VIGASZTAL
Reszketsz,mint gyermek a sötétben?
Tétován jársz-kelsz,nem tudod,lábad merre
vigyen?
Reszketsz,mint a rossz útra tért?
Álomból felriadsz és ébren üldöz a vád?
Bűneid súlya húz,mint a tékozló fiút.,
s nem mersz atyád házába visszatérni?
Ne félj! Én megváltottalak!
Éretted küldtem egy--fiam a földre,
éretted tettem vállára keresztet,
helyetted szenvedett,megvesszőztetett,
helyetted hullott hét sebből a vére,
miattad viselt töviskoronát,
s már az édenkerti hűvös alkonyatban:
neveden hívtalak téged.
Még nem voltál,de már éretted voltam,
Neked szólott a hegyi beszéd,
s a mezőn magvető bölcs példázata,
Az ő sebével gyógyultál meg
és a királyi menyegzőre téged vártalak,
Előbb szerettelek,mint te engem.
Enyém vagy,ne félj! Ámen
Rolla
Margit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése