Illés
az Úr nevére hoz dicsőséget
2018 - Áhítat, 2018.
augusztus 22. szerda, Menyhért, Mirjam névnap van.
Sok Boldogságot a Névnapjukat
ünneplőknek!
Hét témája: A harmadik parancsolat
1Kir 18,20–40
A tömeg nem Illés előtt borul le, hanem a mindenható
Úr Isten előtt.
„Akkor elküldött Aháb Izráel fiaiért, és
összegyűjtötte a prófétákat a Karmel-hegyre. Illés pedig odalépett az
egész nép elé, és így szólt: Meddig sántikáltok még kétfelé? Ha az ÚR az Isten,
kövessétek őt, ha pedig Baal, akkor őt kövessétek! De a nép nem felelt egy szót
sem. Akkor Illés ezt mondta a népnek: Én maradtam az ÚR egyetlen
prófétája, Baal prófétái pedig négyszázötvenen vannak. Adjanak nekünk két
bikát; ők válasszák ki maguknak az egyik bikát, darabolják föl, és rakják a
fahasábokra, de tüzet ne gyújtsanak! Én is elkészítem a másik bikát, rárakom a
fahasábokra, de tüzet én sem gyújtok. Ezután hívjátok segítségül a ti
istenetek nevét, és én is segítségül hívom az ÚR nevét. Amelyik isten tűzzel
felel, az az Isten. Erre az egész nép megszólalt, és ezt mondta: Jó lesz így!Illés
ezután így szólt Baal prófétáihoz: Válasszátok ki az egyik bikát, és
készítsétek el először ti, mert ti vagytok többen! És hívjátok segítségül
istenetek nevét, de tüzet ne gyújtsatok! Ők fogták a nekik jutott bikát,
elkészítették, és segítségül hívták Baal nevét, így szólongatva őt reggeltől
egészen délig: Ó, Baal, felelj nekünk! De nem jött válasz, és nem felelt senki.
Eközben ott sántikáltak az oltár körül, amelyet készítettek. Délben aztán
Illés gúnyolni kezdte őket, és ezt mondta: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten
ő! Talán elmélkedik, vagy a dolgát végzi, vagy úton van, vagy talán alszik, és
majd fölébred. Erre elkezdtek hangosan kiáltozni, és szokásuk szerint
összevagdosták magukat kardjukkal és dárdájukkal, míg el nem borította őket a
vér. Dél elmúltával révületbe estek, egészen az áldozat idejéig, de nem
jött válasz: nem felelt és nem figyelt rájuk senki.
Akkor Illés ezt mondta az egész népnek: Gyertek ide hozzám! Erre odament hozzá az egész nép, ő pedig helyreállította az ÚR lerombolt oltárát. Fogott Illés tizenkét követ a Jákób fiaitól származó törzsek száma szerint; Jákóbhoz szólt így az ÚR szava: Izráel lesz a neved. A kövekből oltárt épített az ÚR nevében, azután árkot húzott az oltár körül, amelybe két véka vetőmag is belefért volna. Azután elrendezte a fahasábokat, földarabolta a bikát, és rárakta a fahasábokra. Majd ezt mondta: Töltsetek meg négy vödröt vízzel, és öntsétek az áldozatra meg a fahasábokra! Azután ezt mondta: Ismételjétek meg! És megismételték. Újra mondta: Harmadszor is tegyétek meg! Megtették harmadszor is, úgyhogy a víz már folyt az oltár körül, és az árok is megtelt vízzel.
Az áldozat bemutatása idején odalépett Illés próféta, és ezt mondta: URam, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene! Hadd tudják meg a mai napon, hogy te vagy az Isten Izráelben, én pedig a te szolgád vagyok, és mindezt a te parancsodra tettem! Felelj nekem, URam, felelj nekem, hadd tudja meg ez a nép, hogy te, az ÚR vagy az Isten, és fordítsd vissza a szívüket! Akkor lecsapott az ÚR tüze, és fölemésztette az égőáldozatot és a fahasábokat, a köveket és a port, az árokban levő vizet pedig felnyalta. Amikor látta ezt az egész nép, arcra borult, és ezt mondogatta: Az ÚR az Isten, az ÚR az Isten! Illés pedig ezt mondta nekik: Ragadjátok meg Baal prófétáit, senki se menekülhessen el közülük! És megragadták őket. Illés levitette őket a Kísón-patak mellé, és ott lemészárolta őket.”
Akkor Illés ezt mondta az egész népnek: Gyertek ide hozzám! Erre odament hozzá az egész nép, ő pedig helyreállította az ÚR lerombolt oltárát. Fogott Illés tizenkét követ a Jákób fiaitól származó törzsek száma szerint; Jákóbhoz szólt így az ÚR szava: Izráel lesz a neved. A kövekből oltárt épített az ÚR nevében, azután árkot húzott az oltár körül, amelybe két véka vetőmag is belefért volna. Azután elrendezte a fahasábokat, földarabolta a bikát, és rárakta a fahasábokra. Majd ezt mondta: Töltsetek meg négy vödröt vízzel, és öntsétek az áldozatra meg a fahasábokra! Azután ezt mondta: Ismételjétek meg! És megismételték. Újra mondta: Harmadszor is tegyétek meg! Megtették harmadszor is, úgyhogy a víz már folyt az oltár körül, és az árok is megtelt vízzel.
Az áldozat bemutatása idején odalépett Illés próféta, és ezt mondta: URam, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene! Hadd tudják meg a mai napon, hogy te vagy az Isten Izráelben, én pedig a te szolgád vagyok, és mindezt a te parancsodra tettem! Felelj nekem, URam, felelj nekem, hadd tudja meg ez a nép, hogy te, az ÚR vagy az Isten, és fordítsd vissza a szívüket! Akkor lecsapott az ÚR tüze, és fölemésztette az égőáldozatot és a fahasábokat, a köveket és a port, az árokban levő vizet pedig felnyalta. Amikor látta ezt az egész nép, arcra borult, és ezt mondogatta: Az ÚR az Isten, az ÚR az Isten! Illés pedig ezt mondta nekik: Ragadjátok meg Baal prófétáit, senki se menekülhessen el közülük! És megragadták őket. Illés levitette őket a Kísón-patak mellé, és ott lemészárolta őket.”
Magyarázat
Fantasztikus élmény hintázni. Fent és
lent. Közben izgalomtól remeg a test, meg ne álljon a lendület. De ez a
hintajáték kegyetlen, s egyszer véget ér. Ki kell szállni abból, s akkor már
csak az imbolygás folytatódik. Nem megy a fent-lent, a se kint-se bent, az
ismerem-nem ismerem játék. Hozzá tartozom vagy nem? Döntést kell hoznia
mindenkinek. Vagy Istennel élek, vagy nélküle, őbenne az igen igen, a nem nem.
Valamelyiket ki kell mondanom. A döntés beérleli a maga termését. Isten nélkül,
helyzetbe hozva küzd az ember, egy kis hintázással rásegíthet némi eredményre.
Istennel sem könnyű a harc, de mindig van tovább. Még egy lépés, még egy, majd
egyszer csak megtörténik a csoda, s a lépésekből futás, majd szárnyalás lesz,
még a „négy vödör” víz ellenére is. Nem húzhat le semmi, nem állhatja utunkat
senki, mert amikor ő cselekszik, az ember csak néz! Ámul! Illés is, a nép is
ezt tette, holott Illés nagyon jól tudta, kicsoda az Úr Isten, aki mindeddig
megmutatta hatalmát, jelenlétét a népnek. A bizonyosság benne élt, de a
bizonyítási szándék teljes erejét igénybe vette. Meg kell tudnia mindenkinek,
hogy az Úr az Isten. S a tömeg nem Illés előtt borul le, hanem a mindenható Úr
Isten előtt. „Az Úr az Isten, az Úr az Istem” – mondogatták. Mondd ma te is,
testvérem, mondd ki többször, s engedd, hogy a szavak valósággá váljanak
benned. Legyen életedben „az Úr az Isten”!
(Ujváriné Szabó Anikó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése