Napi áhítat- Izsák segítségül hívja az Úr nevét

2018 - Áhítat, 2018. augusztus 20. hétfő, Nemzeti ünnep, István névnap

Hét témája: A harmadik parancsolat

1Móz 26,20–31

A hit bizonyossága láthatóvá válik.

„A gerári pásztorok azonban perlekedni kezdtek Izsák pásztoraival, és ezt mondták: Mienk a víz! Ezért nevezte el a kutat Észeknek: mert civakodtak vele. Azután egy másik kutat ástak, de amiatt is perlekedtek vele, ezért azt Szitnának nevezte el. Onnan is továbbvonult, és egy másik kutat ásott, amely miatt már nem perlekedtek vele, ezért azt Rehóbótnak nevezte el, mert ezt mondta: Most már tágas helyet szerzett nekünk az ÚR, és szaporodhatunk ezen a földön. Onnan fölment Beérsebába.
Azon az éjszakán megjelent neki az ÚR, és ezt mondta: Én vagyok atyádnak, Ábrahámnak Istene. Ne félj, mert én veled vagyok, megáldalak, és megsokasítom utódaidat szolgámért, Ábrahámért!
Ezért Izsák épített ott egy oltárt, és segítségül hívta az ÚR nevét. Majd felverte ott a sátrát, szolgái pedig kutat ástak ott.
Majd elment hozzá Abímelek Gerárból barátjával, Ahuzzattal és hadseregparancsnokával, Píkóllal. Izsák ezt kérdezte tőlük: Miért jöttetek hozzám? Hiszen ti gyűlöltök engem, és elűztetek magatok közül. De ők ezt felelték: Meg kellett látnunk, hogy veled van az ÚR. Ezért azt mondtuk: Legyen esküvel kötött megállapodás köztünk és közted! Szövetséget akarunk kötni veled, hogy nem teszel rosszat velünk, ahogyan mi sem bántottunk téged, csak jót tettünk veled, és békével bocsátottunk el. Hiszen az ÚR áldott embere vagy te!Akkor lakomát készített nekik, majd ettek és ittak. Amikor reggel fölkeltek, esküt tettek egymásnak, azután elbocsátotta őket Izsák, és békével mentek el tőle.”

Magyarázat

Az életet jelentő víz feltárása pereskedést szült. Munka, eredmény és harc lett belőle. Nem is egyszer. Milyen türelem kellett ahhoz Izsáknak, hogy ne adja fel, nagyvonalúan továbbmenjen, újra és újra nekilásson a munkának. Ne vesszen bele a hiábavaló perlekedésbe. Isten áldása nélkül – tudta jól – nincs értelme harcolni. A cselekedeteit megkoronázó párbeszéd csak ezután zajlik le Izsák és Isten között. Az az ígéret, amit Ábrahám kapott, majd csak most kezd valóra válni. Neki hinnie kellett, erősen, elkötelezetten. Azért valljuk be, nagyon nehéz feladata volt, hiszen úgy leélni egy életet, hogy az ígéret és a remény volt az övé, de a kiteljesedést már nem látta meg, igazán hithőssé tette. Történetünkben, Izsák és az Úr párbeszédében erősödik meg ismét az ígéret. Ne félj, veled vagyok, megáldalak. Izsák pedig az Úrra bízta magát, segítségül hívta nevét. Bátorítson bennünket ez a történet ma. Hiszen Isten, az örökkévaló, változatlan, szíve szeretetét kínálja fel mindenkinek, s aki arra bízza magát, ugyanígy megtapasztalhatja az áldást, az ígéretek beteljesedését, Isten jelenlétét. Ez bátorítás, és egyértelmű, hogy a hit bizonyossága láthatóvá válik. Olyannyira, hogy az ellenség baráti jobbot kér tőle, mert életén látható Isten jelenléte. „Hiszen az Úr áldott embere vagy te!” (29. v.) – szögezi le a tényt Izsák valamikori ellentábora. Legyen imádságunk ma, hogy ilyen életünk lehessen nekünk is. Lássék meg rajtunk, hogy Isten áldott emberei vagyunk!

(Ujváriné Szabó Anikó)