A SAMÁRIAI FALU ELŐTT. . .
Lukács 9: 51-56.
Uram Jézus,
bejártuk a falut.
Megzörgettünk
minden bezárt kaput.
Szállást
kértünk, egyszerű nyughelyet.
De nem nyílt
szív, nem nyílt ajtó Neked.
A szent
város oly megvetett nekik,
Ki arra
tart, azt be se engedik.
Pedig van
hely. Szükség is lenne Rád.
Gyötrődik és
vérzik minden család.
Csak pár
órát ha tölthetnél velük,
Megváltozhatna
egész életük.
Oly gőgösek,
Uram, az emberek!
Nem
érdemlik, hogy tovább éljenek.
Ítélj, Uram,
égesd meg e falut,
A sok bezárt
házat, szívet, kaput.
Ahogy egykor
Illés cselekedett,
Kérünk Uram,
kérünk égi tüzet!
- Nem
tudjátok, sértődött emberek,
Minémű lélek
van tibennetek.
Küldetésteket
félreértitek,
Idő előtt
kérvén ítéletet.
Az idők
végén lesz ítélet is.
Megrázza az
eget is, földet is.
De ez a kor:
kegyelem napja ez.
Nem
tűzfolyam, élő víz ömledez.
Nem kényszer
ez. Kegyelmes zörgetés.
Kereszthordozó,
égi küldetés.
Uratok
földre azért érkezett,
Hogy
megkeresse, ami elveszett.
Győri
József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése