A kertész
A reggeli órákban a kertész kiment, hogy
gondozza kertjét. Az egyik ribizli bokornak túlságosan nagyra nőttek az ágai és
félt, hogy nem fog termést hozni ezért visszametszette őket. Ahogy visszavágta
ágait, a végénél nedves lett, olyan mintha sírna a bokor. A kertész úgy érezte
mintha beszélne hozzá és ezt mondaná:
„Ó, kertészem hogy tehetsz ilyet velem? Azt
gondoltam, hogy a barátom vagy, aki szeretettel gondot visel rólam, mióta csak
elültettél. Nem látod, milyen szépen fejlődök? Már majdnem fele akkorára
nőttem, mint a kerítés melletti fák és nemsokára olyan nagy lehetek, mint ők.
De te most levágtad ágaim és szépséges leveleim odalettek. Csalódott és keserű
vagyok, hogy így bánsz velem...„
Erre a kertész szelíd, szeretetteljes hangon
így felelt:
„Kérlek, ne sírj! Szükséges volt megmetszeni
téged. Nem azért ültettelek, hogy nagyra nőj és árnyékot adjál, hanem, hogy
termést hozzál. A fák, a kerítés mellett hiába nagyok, de nem képesek termést
hozni, ellenben veled. Ha nem vágom vissza ágaidat, akkor minden erőd elmegy
arra, hogy nagyobbra nőj, de akkor nem lennél képes termést hozni. Ne aggódj,
egy napon hálás leszel azért, amit tettem. Lehet, hogy most még nem érted de
bízz bennem és javadra lesz. Nagyon hálás leszel amikor meglátod a termésedet!”
Az évek során a kertésznek egyre több kertre
kellett ügyelnie. Arról álmodozott, hogy egy napon rábízzák az egyik arborétum
gondozását. Úgy tűnt, hogy álma megvalósul, de végül - nem tudni milyen okból -
egy másik kertész kapta meg az állást, akinek fele annyi tapasztalata sem volt
mint neki. A kertész nagyon elszomorodott és Istenhez kiáltott:
„Istenem, hogyan tehetted ezt velem? Hosszú
évek munkája és fáradozása, erre egy ilyen ember kapja meg ezt az állást. Azt
hittem, hogy segítségemre leszel és támogatsz, hogy előrébb jussak és pont a
cél előtt teszed ezt? Miért vagy ilyen kegyetlen, mivel érdemeltem ki?”
Isten gyöngéd hangon így felelt: „A te életedben Én vagyok a kertész!”
Ekkor a kertésznek eszébe jutott, hogy évekkel ezelőtt, ő mit mondott a bokornak...
Sokszor van az, hogy
az ember úgy érzi, megrekedt az élete. De Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ő
még a legrosszabb dolgot is a javunkra tudja fordítani. Ismer minket és a
javunkat akarja. Nekünk végeznünk kell a ránk bízott feladatot és bízni
Istenben, hogy Ő vezérli életünket és soha nem hagy cserben, még akkor sem, ha
úgy érezzük. Jézus azt mondja: „Ne aggódjatok életetekért!” Máté evangéliuma
6:25
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése