Keresztény történet- Isten Igéjérõl

Isten Igéjérõl

„Mert Isten Igéje élő és ható, élesebb

minden kétélű kardnál, és áthatol az

elme és a lélek, az izületek és velők szétválásáig,

és megítéli a szív gondolatait

és szándékait” (Zsid 4,12).

Isten, Ige, Szellem azonos bibliai

fogalmak, csak mindig a megfelelő

szövegkörnyezetbe kell helyezni

őket. A fenti igevers Isten szavának

az emberre gyakorolt hatásáról szól, amellyel személyiségét akarja

átformálni. Az élő Ige pozitív hatást fejt ki. Mélyre hatol, elválaszt

egymástól lelket és szellemet, de nem az írott szöveg betűje, hanem

a megelevenített, élő Ige. „Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új

szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké (Szellemé), mert a

betű megöl, a Lélek (Szellem) pedig megelevenít” (2Kor 3,6).

Ez alapvetően azért lényeges, mivel a lélek (psziché) tartalmában

illetve funkció tekintetében különbözik a szellemtől (pneuma). Ám

az ember személyiségében csak a hit által befogadott Ige képes újat,

cselekvő hatást kifejteni: Isten melletti döntésre, állásfoglalásra késztet.

Majd felfedi a rejtett gondolatokat, s a cselekvés mozgatórugóit.

Nevezetesen, hogy mit, miért cselekszünk, amit a lelkünk ellensége,

a Sátán igyekszik homályban tartani.

Az Ige arra világít rá, hogy amit teszünk, azt a magunk vagy Isten

dicsőségére tesszük-e. Továbbá a befogadott Ige világosságba von,

mert az maga a világosság. De ez a mindenen átható fény nemcsak

megvilágosít, hanem gyógyít és szabadít is. Az ember személyiségében

rendet teremt, utat mutat és táplál, mert ez az emberi szellem egyetlen

tápláléka (elrejtett manna); ellentétben a lélek táplálékával, amely az

érzelmekből fakad: irodalom, ének, zene, képzőművészet stb.

A Biblia minden kijelentése egy összefüggő egész része, és egy-egy

részben is benne van a teljesség. Nem tanácsos attól bármilyen irányban

is eltérni, avagy felhígítani. A legmagasabbrendű isteni élet örök

mértéke az. Az írott Ige, vagyis a betű a cselekvés által válik élővé, a

cselekvés által munkálkodó hit nélkül hatástalan marad.

Venyercsán László