Új parancsolat
„Új
parancsolatot adok néktek
- mondja
Jézus -, egymást szeressétek!”
Parancsra,
ó, szeretni hogy lehet
olyan
testvért is, aki nem szeret?
Ha parancs,
akkor nincs megalkuvás!
Krisztus
vitéze mit tehetne mást?...
Hisz a
parancsszegés halált jelent,
örök halált,
örök élet helyett.
De hogy
szeressem azt, aki ellenem
olyan sok
rosszat szól, s tesz szüntelen,
s ezért
szívem iránta oly rideg?
Nem, nem
tudom, hisz nem érdemli meg!
Ám szól a
Lélek hangja itt belül:
Magadnak mit
hozhatsz fel érdemül,
Amiért
Krisztus oly nagyon szeret,
hogy
halálával örök életet
adott neked?
Mert több mint érzelem
az Ő
szeretete, bölcs értelem,
s míg itt
járt, tettek dús tömege volt,
amint sok
elesettet fölkarolt.
Szeretni
egymást hogyan, s mint lehet?
„Amint én
szerettelek titeket!”
- a drága
„normát” Ő így szabta meg,
s előtte
szívünk hátrálva remeg,
hisz Ő
szeretetből az életét
adta
halálra!... Tőlünk semmiképp
- ez legjobb
barátunkért – sem telik,
legfeljebb,
ha erővel elveszik!
De halljuk
újra Szentlelke szavát:
Nem azzal
kezdte Ő szolgálatát,
hogy életet
mindjárt halálra vált.
Először élt érettünk Ő, tehát
Nekünk is
élnünk kell a másikért
- s nem
ellene! – a bűn bárhogy kísért,
mert sokkal
könnyebb szóval halni, mint
élni a nagy
parancsolat szerint.
„Arról
látják meg majd az emberek,
hogy
tanítványaimmál lettetek,
ha
szeretetem tiszta tetteit
egymásért
termi bennetek a hit!”
- Ezt mondja
végül hű Urunk nekünk,
s ha tenni
elmulasztjuk, vétkezünk.
E közösségi
belső szeretet
külső
bizonyságtétellé lehet.
Mert itt e
földön égető hiány
a szeretet,
mit mindenki kíván,
s ha
megtalálja köztünk, mit keres,
nyomban
belátja azt, hogy érdemes
Krisztus
testének tagja lenni itt,
hogy nem
legenda, s nem mese a hit,
mely a
szeretet tetteiből él,
s minden
szónál meggyőzőbben beszél.
Tehát
parancs, munka, s bizonyságtétel
a szeretet,
s ki szent oltárán ég el,
örök kincset
nyer az magának itt, s fenn,
mert a
szeretet az maga az Isten.
Balog Miklós
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése