TESTVÉRSZEM, TESTVÉRKÉZ
Itt
minden szemben más lélek lakik.
Az
egyikből barát tekint elő,
a
másikból ellenség,
a
harmadikból csábító szirén,
a
negyedikből üzérkedő kalmár,
az
ötödikből a hatalmas Én…
a
századikból testvér.
Uram, énnekem
adj testvérszemet,
az
melegebben fénylik mindeneknél!
Hadd
nézzek mint testvér az emberekre,
öreg
koldusra, sápadt kisgyerekre!
Nézzek
az egyre és az ezrekre
úgy
mint testvér!
Uram,
adj énnekem testvérszemet!
Az
melegebben fénylik mindeneknél.
Itt
minden kézben más lélek lakik.
Az
egyik üt,
a másik
rombol.
A
harmadik is önmagának épít.
A
negyedik simogat, hogy szeressék.
Uram,
énnekem adj testvérkezet,
az nem
azért segít, hogy másnak tessék!
Hadd
legyen testvérkéz az én kezem,
amelyik
segíteni mindig ráér…
és
inkább nem nyúl kincsér’, kis virágér’,
ha
addig bekötözhet egy sebet…
az
érintése balzsamos békesség…
Uram,
adj énnekem testvérkezet!
Az nem
azért segít, hogy másnak tessék.
Túrmezei Erzsébet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése