Mit akarhatnék még többet?
Úr Jézus, nem mérhetem Hozzád magamat,
De arra gondolok, hogy Téged sem fogadtak...
Saját hazádban sem lehettél próféta,
Csodatetteidet néped hiába láthatta.
Folyton keresték rajtad a fogást,
Miként indítsanak ellened támadást.
Belzebub és a bűnösök barátjának neveztek,
Még a határukból is kiűztek...
Ó, mit akarhatnék én, nyomorult,
Aki a Te sebeidben meggyógyult.
Akire azt mondták, nincs esélye, reménytelen,
De Nálad, Uram, volt számomra kegyelem!
Mit akarhatnék én ennél többet?
Amikor engem a Szentlélek ihlet,
Tanítványoddá szegődve szolgállak...
Add, hogy tetteim igazolják, ne a magyarázat...
Uram, Te látod a közöny kőfalát,
Azt is tudod, ki az ellenség, ki a barát...
Te tudod, kire mivel lehet hatni.
Add, hogy minden írásom célba tudjon jutni!
Én köszönöm, hogy kegyelmet adtál,
Megtisztítottál, megváltottál.
Felszínre hoztad bennem ezt a képességet,
Amivel Szentlelked által szolgálhatlak Téged.
Szeretném átölelni keresztedet,
Hogy az egómat oda feszítsd meg!
Ne én, hanem te élj bennem,
Ezt igazolja írásom, tettem, beszédem.
Úr Jézus, köszönöm, hogy megszabadítottál,
És különleges szolgálatra kiválasztottál.
Add, hogy küldetésemnek eleget tegyek,
Hogy mások általam Téged megismerjenek!
Vajdai
Zita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése