VÍVÓDÁS
Nekem még mindig fáj, ha bántanak.
A rágalom mélyen húsomba éget.
Sajog sokáig, hogyha sértenek.
Szívemre veszek sok kis semmiséget.
Nehéz nem ütni vissza, hogyha ütnek,
S hallgatni némán, mint szid a
gonosz.
Nehéz köszönni annak, aki sárral
Megdob, becsületemben megoroz.
Jó volna megtanulnom végre már,
Hogy úgy kell tűrnöm, bár keresztre
vonnak,
Mint Krisztus hordott minden
szenvedést;
S hogy éljek, meg kell halnom
önmagamnak.
Nekem szeretnem kell, ha lázadón is;
Virágot szórnom, békét intenem
Annak, ki hírem csúfosan gyalázza . .
.
Sok ez nekem. - Segíts rá, Istenem!
Gerzsenyi Sándor,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése