Hogyan hívják segítségül, ha nem
ismerik?
2018 - Áhítat, 2018.
augusztus 24. péntek , Bertalan névnap van .
Sok Boldogságot a Névnapjukat
ünneplőknek!
Hét témája: A harmadik parancsolat
Róm 10,9–17
Hit és hallás, hallás és cselekedet, hit és
cselekedet.
„Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust,
és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor
üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk
vallást, hogy üdvözüljünk. Az Írás így szól: „Aki hisz őbenne, nem
szégyenül meg.” Nincs különbség zsidók és görögök között, mert mindenkinek
ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt, mert
„aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül”. De hogyan hívják
segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akiről nem
hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? És hogyan hirdessék,
ha nem küldettek el? Amint meg van írva: „Milyen kedves azoknak a jövetele,
akik az evangéliumot hirdetik!” Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az
evangéliumnak, hiszen Ézsaiás is ezt mondja: „Uram, ki hitt annak, amit tőlünk
hallott?” A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde
által.”
Magyarázat
Korunk, a modern vagy posztmodern vagy
már posztposztmodern – magunk sem tudjuk, hogyan is nevezzük, ugyanott tart,
amiről Pál apostol írt a rómaiaknak. A szóbeliség, a bőbeszédűség jellemez
bennünket. Látványos szónoklatok, evangelizációs kampányok ragadják meg a
figyelmet, keltik fel az érdeklődést Isten igéje iránt, az istenfélelem útja
iránt. Mégis, sokszor olyan, mintha egy helyben topognánk. A lendület visz még
előre egy darabig, majd leül, hacsak nem kap újabb lendületet. Így viszont
olyan, mintha attrakciókra lenne szükség ahhoz, hogy az Isten követésében
megmaradjunk. Valahogy ez nem jó így. Most olvassuk el Pál szavait újra! Nem a
szóbeliséggel van baj, nem az igehirdetéssel van baj, talán még a kampányokkal
sincs gond. A hallással, a Krisztus beszédének hirdetése és meghallása a kulcs.
A Krisztus beszéde. Nem az enyém, a tied, nem a kiművelt és kicsiszolt
szónoklat a cél, hanem az igazi célunk, hogy Krisztus beszéde jusson el a
szívekbe. Legyenek, akik értik, továbbadják, hirdetik, és legyenek, akik
befogadják. Legyen a tiszta hallás Isten ajándéka számunkra, akár szóljuk, akár
hallgatjuk az igét, Isten szavát. A szó pedig váljon életté, megvalósuló tartalommá
bennünk, akár hirdetjük, akár hallgatjuk azt. Akkor lesz élővé és hatóvá Isten
igéje, jelenléte, valósága. Hit és hallás, hallás és cselekedet, hit és
cselekedet. Istenben így teljesedik ki az életünk.
(Ujváriné Szabó Anikó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése