Egy csepp a tengerből
Mennyire változatos a léte,
pedig senki sem aggódik érte,
hiszen csak egy csepp a tengerből,
Nincs színe, fénye, igéző éke,
ő a magányos életek képe,
pedig nagy tettekre lett teremtve.
Társaival ő a tenger árja,
süvítő szél bősz paripája,
inog a bérc, s porlad sziklája.
Alakja mennyire változatos:
pára, harmat, hókristály, csillagos
jégvirág a kis szobám ablakán…
Lent volt a mélyben, komor sötétben
s mint bárányfelhő jár most az égen,
fürdőzik a nap szelíd fényében.
Égi mezőről mégis visszatér,
mert vonzza a föld, hajtja a szél.
Körforgása soha véget nem ér.
Csillámló harmatcsepp, bús életem,
Istenre figyelj te szüntelen,
reád nem a föld vár, hanem a menny!
Gerő Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése