Hálaadás és fogadalom

Zsoltárok 116

Hálaadás és fogadalom

¹Szeretem az Urat,

mert meghallgatja

könyörgésem szavát.

²Felém fordította fülét,

ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek.

³Körülfontak a halál kötelei,

a sírtól való rettegés fogott el engem,

nyomorúságban és bánatban van részem.

⁴De az Úr nevét hívom segítségül:

Ó, Uram, mentsd meg életemet!

⁵Kegyelmes és igazságos az Úr,

irgalmas a mi Istenünk.

⁶Megőrzi az Úr az együgyűeket,

elesett vagyok, de ő megsegít.

⁷Légy újból nyugodt, lelkem,

mert jól bánt veled az Úr!

⁸Megmentettél engem a haláltól,

szememet a könnyhullatástól,

lábamat az elbukástól,

⁹az Úr színe előtt járhatok

az élők földjén.

¹⁰Hittem, ha így szólok is:

Igen elesett vagyok!

¹¹Kétségbeesésemben mondtam:

Minden ember hazug!

¹²Mit fizessek az Úrnak

a sok jóért, amit velem tett?

¹³A szabadulásért fölemelem a poharat,

és az Úr nevét hirdetem.

¹⁴Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat

egész népe jelenlétében.

¹⁵Drágának tekinti az Úr

híveinek halálát.

¹⁶Ó, Uram, én a te szolgád vagyok,

szolgád vagyok, szolgálóleányod fia:

levetted rólam a bilincset.

¹⁷Hálaáldozatot mutatok be neked,

és az Úr nevét hirdetem.

¹⁸Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat

egész népe jelenlétében,

¹⁹az Úr házának udvaraiban,

tebenned, Jeruzsálem!

Dicsérjétek az Urat!