A bölcsesség mindennél nagyobb kincs

Példabeszédek 8

A bölcsesség mindennél nagyobb kincs

¹Nem kiált-e a bölcsesség,

nem hallatja-e szavát az értelem?

²Kiáll a magaslatok ormára,

az útra, a keresztutakra.

³A városba vivő kapuknál,

a bejáratoknál hangosan kiált.

⁴Hozzátok kiáltok, férfiak,

szavam az emberekhez szól.

⁵Legyetek okosak, ti, együgyűek,

legyetek értelmesek, ti, ostobák!

⁶Hallgassatok rám,

mert fontos dolgokat mondok,

ha felnyitom ajkamat,

helyes, amit mondok.

⁷Mert szám igazságot szól,

ajkam utálja a gonoszt.

⁸Számnak minden szava igaz,

nincs bennük csalárdság vagy hamisság.

⁹Mind világosak az értelmeseknek,

és az ismeretre vágyóknak érthetők.

¹⁰Intésemet fogadjátok el, ne az ezüstöt,

inkább a tudást, mint a színaranyat!

¹¹Mert értékesebb a bölcsesség az igazgyöngynél,

és nem fogható hozzá semmiféle drágaság.

¹²Én, a bölcsesség, együtt lakom az okossággal,

és nálam van a megfontolt tudás.

¹³Aki féli az Urat, gyűlöli a rosszat.

A kevélyt és a kevélységet, a helytelen utat

meg az álnok beszédet gyűlölöm.

¹⁴Enyém a tanács és a jutalom,

én vagyok az értelem,

enyém a hatalom.

¹⁵Általam uralkodnak a királyok,

és rendelkeznek igazságosan a fejedelmek.

¹⁶Általam vezetnek a vezérek,

és ítélkeznek igazságosan az elöljárók.

¹⁷Szeretem azokat, akik engem szeretnek,

megtalálnak engem, akik keresnek.

¹⁸Gazdagság és megbecsülés van nálam,

maradandó vagyon és igazság.

¹⁹Gyümölcsöm drágább az aranynál,

a színaranynál is,

és jövedelmem a színezüstnél.

²⁰Az igazság ösvényén járok

és a törvénynek az útjain,

²¹hogy örökséget adjak

az engem szeretőknek,

és megtöltsem kincstárukat.

²²Az Úr útjának kezdetén alkotott engem,

művei előtt réges-régen.

²³Az ősidőkben formált engem,

kezdetben, mielőtt a föld létrejött.

²⁴Mikor még nem voltak mélységek, megszülettem,

mikor még nem voltak tele a források vízzel.

²⁵Mielőtt a hegyek helyükre kerültek,

a halmok létrejötte előtt megszülettem;

²⁶amikor még nem alkotta meg

a földet, a rónákat,

még a világ legelső porszemét sem.

²⁷Ott voltam, amikor megszilárdította az eget,

amikor kimérte a látóhatárt a mélység fölött.

²⁸Amikor megerősítette

odafönt a fellegeket,

amikor felbuzogtak

a mélység forrásai,

²⁹amikor határt szabott a tengernek,

hogy a víz át ne léphesse partját,

amikor kimérte a föld alapjait,

³⁰én már mellette voltam mint kedvence,

és gyönyörűsége voltam mindennap,

színe előtt játszadozva mindenkor.

³¹Játszadoztam földje kerekségén,

és gyönyörködtem az emberekben.

³²Ezért, fiaim, hallgassatok rám,

mert boldogok, akik megőrzik útjaimat!

³³Hallgassatok az intésre,

hogy bölcsek legyetek,

és ne hanyagoljátok el azt!

³⁴Boldog ember az, aki hallgat rám,

ajtóm előtt vigyázva mindennap,

ajtófélfáimat őrizve.

³⁵Mert aki engem megtalál,

az életet találja meg,

és kegyelmet nyer az Úrtól.

³⁶De aki vétkezik ellenem, magának árt,

gyűlölőim mind a halált szeretik.