Napi áhítat

Isten keze gyógyít

2015 - Áhítat, 2015. november 17. kedd  , Hortenzia, Gergő Névnap

Olvasmány:
ApCsel 4,23–31

Az atyai kéz érintésének gyógyító hatása van: ezért fontos Isten közelségének keresése. Nem lehet baj.

Amint elbocsátották őket, elmentek övéikhez, és elbeszélték, miket mondtak nekik a főpapok és a vének.  Amikor ezt meghallották, egy szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez, és így szóltak: „Urunk, te teremtetted az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van,  te mondtad atyánknak, a te szolgádnak, Dávidnak szájával a Szentlélek által: Miért zúdultak fel a pogányok, és a nemzetek miért terveznek hiábavalóságot?  Felkeltek a föld királyai, és a fejedelmek megegyeztek az Úr ellen és az ő Felkentje ellen.  Mert a te szent Szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, valóban megegyezett Heródes és Poncius Pilátus ebben a városban a pogányokkal és Izráel népével,  hogy végrehajtsák mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék.  Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet;  te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által.”  Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.

Magyarázat

Olvasom az evangéliumokban Jézus naplófeljegyzés-szerű történeteit. Minduntalan ilyen orvosi „beavatkozásokról” írnak az evangélisták, hogy – kinyújtotta kezét; megérintette; rájuk vetette kezét; ráköpött, és ujjaival szétkente a sarat; stb. Persze tudom én, hogy ezek nem egyszerű érintések voltak és nem egyszerű testnedv. A „tudományos” magyarázat így hangzik: Isten terve szerint, Atyja akaratából, Isten hatalma által, az ő lehajló szeretete folytán. Másrészt erő áramlott egyik személytől a másik felé.
Tapasztaltam már, hogy az egyszerű orvosi kéz is tud gyógyítani. – Kimarjult például a vállcsontom. A háziorvos jött, éppen oda nyúlt, ahol legjobban fájt. Megragadta, megrántotta, megcsavarintotta, nem erősebben és nem kevésbé, mint ahogy éppen kellett. Egy hangos roppanás, egy még hangosabb üvöltés, majd a „gyógyító ember” mosolygott, a meggyógyult ember mosolyt erőltetve könnyezett, és létrejött a gyógyítás-gyógyulás. A jó kéz – jó időben – jó helyen – jól vizsgázott. Amikor hálát adtam, Jézusnak köszöntem meg mégis, hogy keze megsegített.
Van egy kissé misztikusan hangzó mondatom. Nyelvtanilag helyes, bár logikailag „bukfences”. A hozzáértő orvos keze tulajdonképpen nem egyéb, mint az Úr Jézus Krisztus gyógyító kezének meghosszabbított változata. Az azonban fontos, hogy megmaradjon az alázat és a fennhéjázás nélküli engedelmesség! S ha lehet, maradjon el a paraszolvencia. /GS/

(Gerzsenyi Sándor)