Napi áhítat

Krisztus ízt ad szavainknak

Ma 2015. november 25., szerda, Katalin napja van. Holnap Virág  napja lesz.

Szeretettel köszöntöm az Ünnepelteket!

Olvasmány:
Kol 4,2–6

Természetessé válik a Krisztussal átitatott szív, amelynek már nem kell keresnie a szavakat, mert a szívből jönnek.

 Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni.  Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok,  hogy azt hirdethessem. Bölcsen viselkedjetek a kívül állók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel.  Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.

Magyarázat

Az elménk és a szívünk Krisztushoz szabása után a beszédünkre tereli figyelmünket Isten igéje. Ez az a terület, amelyben „ha valaki nem vétkezik, az tökéletes ember” (Jak 3,2). Egy ifjúsági találkozón az egyik szeminárium témája a beszéd volt. A rothadt beszéd (Ef 4,29) szemléltetésére a témavezető megkérdezte, hogy ki szereti a lekváros kenyeret. A kihívott jelentkezőknek száraz kenyérre kent penészes lekvárt kínált. Bele sem akartak kóstolni...
Nekünk hívőknek nemhogy romlott, bomlasztó beszédet nem szabad szánkra vennünk, ellenben mindenkinek helyesen kell nyilatkoznunk. Ennek alapja a folyamatos imaélet, mint a lélek lélegzetvétele. Istennel való beszélgetésünk formálja a beszédstílusunkat is. A másokért, főleg az igehirdetőkért mondott imáink pedig segítenek nekik, hogy a Krisztus evangéliumát hirdessék, még hozzá érthetően. A Krisztus-hirdetésre alkalmatlan időben is sor kerülhet (2Tim 4,2), a kedvező alkalmakat pedig úgy vehetjük meg, hogy a lehető legnagyobb haszon származzon belőle.

Ráadásul ezt a témát Krisztushoz méltóan tárjuk fel hallgatóink előtt: egyrészt kedves, barátságos beszéddel, másrészt „sóval fűszerezve”, azaz tisztán és áthatóan. A klasszikus irodalomban ez a szellemességre vonatkozott, Pál itt a bölcsességre utal.

Adjunk hálát, hogy Jézusunk sóvá tett minket a világ számára (Mt 5,13)! Hadd ízesítsen a beszédünk is! /PD/

Mindenkinek más a természete, az ízlése, mások az érdekei és szenvedélyei, s eszerint túloz vagy enyhít, ha valamiről beszél. Mondd el úgy, ahogy volt. Ez napjában kétszer sem esik meg, még egy egész nagy városban sem. És aki hallgatja az embert, az talán különb? Dehogy. Hát ezért van, hogy egy egész nagy városban napjában kétszer sem esik meg, hogy az embert úgy értsék, ahogyan beszél. (Denis Diderot: Minden mindegy Jakab meg a gazdája)

(Papp Dániel)